"Most van itt az ideje, hogy belásd, teljességgel lehetetlen, hogy rajtad kívül bármi más maradandó boldogságot adjon neked. De abban a pillanatban, hogy ezt belátod, azt is észreveszed, hogy félelem keletkezik a szívedben. Attól való félelem, hogy ha szabadjára engeded ezt az elégedetlenséget, akkor abból tomboló szenvedély lesz, amely hatalmába kerít, s arra indit, hogy lázadj minden ellen, amit kultúrád és vallásod kedvesnek tart; hogy az ellen a világnézet és felfogás ellen lázadj, amelyet agymosással elfogadtattak veled. Ez a mindent elnyelő láng nemcsak arra késztet, hogy felfordítsd a hajót, hanem hogy porrá is égesd. Hirtelen egészen más világban találod magad, végtelenül távol a körülötted lévő emberek világától, mert mindazt amit mások kedvelnek, ami szívük vágya - dicsőség, hatalom, elfogadás, jóváhagyás, biztonság, gazdagság - azt te bűzlő szemétnek látod, minthogy azok is. Utálattal és hányingerrel töltenek el. S mindaz, ami elől mások elrohannak, téged már nem ijesztget. Eltölt a nyugodt derű, a félelem nélküliség, a szabadság, mert átléptél illúziókkal teli világodból Isten országába.
Nehogy összetéveszd ezt az isteni elégedetlenséget a reménytelenséggel és kétségbeeséssel, amely néha őrületbe és öngyilkosságba kergeti az embereket. Ez nem az életre ösztönző misztikusság, hanem az önpusztításba hajtó neurotikusság. De ne keverd ezt össze azoknak az embereknek a nyafogásával sem, akik állandóan és minden miatt panaszkodnak. Nem misztikusok ezek, hanem unalmas fecsegők, akik csupán azért agitálnak, hogy börtönkörülményeiken javítsanak, holott arra lenne szükségük, hogy börtönükből kitörjenek a szabadságra.
A legtöbb ember ha megérzi szívében az elégedetlenségnek ezt a kavargását, vagy elfut előle és beleveti magát a munkába, a társadalmi életbe, vagy a barátság lázas hajszolásába, vagy pedig átirányítja ezt az elégedetlenséget a társadalmi munka , az irodalom, a zene, az úgynevezett kreatív tevékenységek területére, amely reformerré teszi, amikor pedig lázadásra lenne szüksége. Ezek az emberek, bár tele vannak tevékenységgel, mégsem élnek; halottak, mert elégedettek azzal, hogy a halottak földjén éljenek. Hogy elégedetlenséged isteni-e, azzal tesztelheted, hogy az ilyen elégedetlenségben nyoma sincs a szomorúságnak vagy keserűségnek. Éppen ellenkezőleg, bár gyakran kelt félelmet szívedben, mindig örömmel jár együtt, Isten országának örömével."
(Anthony de Mello - A szeretet útja, 166-168 o., Korda K, Kecskemét, 2001)
Nehogy összetéveszd ezt az isteni elégedetlenséget a reménytelenséggel és kétségbeeséssel, amely néha őrületbe és öngyilkosságba kergeti az embereket. Ez nem az életre ösztönző misztikusság, hanem az önpusztításba hajtó neurotikusság. De ne keverd ezt össze azoknak az embereknek a nyafogásával sem, akik állandóan és minden miatt panaszkodnak. Nem misztikusok ezek, hanem unalmas fecsegők, akik csupán azért agitálnak, hogy börtönkörülményeiken javítsanak, holott arra lenne szükségük, hogy börtönükből kitörjenek a szabadságra.
A legtöbb ember ha megérzi szívében az elégedetlenségnek ezt a kavargását, vagy elfut előle és beleveti magát a munkába, a társadalmi életbe, vagy a barátság lázas hajszolásába, vagy pedig átirányítja ezt az elégedetlenséget a társadalmi munka , az irodalom, a zene, az úgynevezett kreatív tevékenységek területére, amely reformerré teszi, amikor pedig lázadásra lenne szüksége. Ezek az emberek, bár tele vannak tevékenységgel, mégsem élnek; halottak, mert elégedettek azzal, hogy a halottak földjén éljenek. Hogy elégedetlenséged isteni-e, azzal tesztelheted, hogy az ilyen elégedetlenségben nyoma sincs a szomorúságnak vagy keserűségnek. Éppen ellenkezőleg, bár gyakran kelt félelmet szívedben, mindig örömmel jár együtt, Isten országának örömével."
(Anthony de Mello - A szeretet útja, 166-168 o., Korda K, Kecskemét, 2001)
1 megjegyzés:
Hat igen... Szep napot es utazast Neked a tovabbiakban is!:)
Megjegyzés küldése