Olvasom Az idő rövid történetében (O scurta istorie a timpului, román fordításban), mely Stephen Hawking irománya, és mely a fizika és kozmológia rejtelmeibe vezethet be bennünket, hogy Sir Isac Newton sem volt az a lojális játékos. Már megint a vesszőparipám! Nem azért, de tényleg egy kissé megvágta Leibnizot az integrálszámítás ügyében, hiszen kronológiailag elemezve utólag kiderült, hogy Newtoné az elsőbbség. Igen ám, de a bizottságnak, amelyik elbírálta az ügyet, amúgy deklaráltan kellett volna imparciálisnak lennie. De mi történik ilyenkor?
A rejtett övezetben - mintegy a háttérben - Newton az egész bizottságnak az elnöke, és amiatt úgy adódott, hogy neki adtak igazat. Kérem szépen! Ha már úgyis tudta, hogy övé az elsőbbség, akkor minek kellett ilyen rejtett manőverekhez folyamodnia?
Amúgy ez nem csorbítja Newton egyetemes értékét, és még Hawking állítja, hogy a Philosopohiae Naturalis Principia Mathematica minden idők fizikájának egyik legnagyobb műve. Ez valószínűleg igaz, így is van, nem tagadom.
A rejtett övezetben - mintegy a háttérben - Newton az egész bizottságnak az elnöke, és amiatt úgy adódott, hogy neki adtak igazat. Kérem szépen! Ha már úgyis tudta, hogy övé az elsőbbség, akkor minek kellett ilyen rejtett manőverekhez folyamodnia?
Amúgy ez nem csorbítja Newton egyetemes értékét, és még Hawking állítja, hogy a Philosopohiae Naturalis Principia Mathematica minden idők fizikájának egyik legnagyobb műve. Ez valószínűleg igaz, így is van, nem tagadom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése