Ezzel az idővel is csak annyi a baj, mondta magában, hogy folyton megnyergeli az ember agyát, folyton ott szemétkedik az ember sarkában, ha hívja, ha nem hívja. Nem is kellene persze hívogatnia, mert tulajdonképpen nem kell.
Szilvaházi János pontosan emiatt, és ezért, nekilódult a telefonnak, és felhívta az első lehetséges telefonszámot (betáplált telefonszámai voltak), hátha valami érdekes akad a horgára, és ekképpen valahogyan a bűvös egek isteneinek kegyelméből másképpen indul meg a nap. Kerregés, kattanások, megint kerregés, valami szöszölés a vonalban, vagy a vonal végén, nem tudta eldönteni. Ilyen zajok lepték meg a vonal elméletileg nyugodt rendszerét. –Ez a telefonosvilág is csak azért van, hogy másokat bosszantsunk, állapította meg magában, és arra gondolt, hogy milyen érdekes ez, mert ha nem is ér el a kezünk oly távolra mint ahogyan azt szeretnénk olykor, ábrándos magányainkban, mégis a technika ezt egy ötletes csavarintással máris megoldja. Ha nem is teljes mértékben, akkor is, egy kissé odasegít.
Berregés, még egy újabb berregés, valaki mintha beleordítana teljes erőből a vonalba, majd megint a fránya szöszölés.
Ez most már kezdte nyugtalanítani. (folyt.köv.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése