2008. június 27., péntek

Mágikus

A szentgyörgyi mágikus tér teljesen beszippantott, még szerencse, hogy némi felvételeket készítünk közben, és magyarán úgy érzem, hogy megint kezdek élni. Szomorú az a része az életünknek, hogy folyton skatulyákban élünk, egymásra erőszakoljuk egymás elképzeléseit, azaz a "mindenképpen én majd megmondom neked a lényeget" jellegű hozzáállásokban leledzünk naphosszakat. Van amikor hónapokat és éveket.
Vannak egyszerű emberek akik teljesen egyszerű műveleteket végeznek. Esznek, isznak, egy kicsit dolgoznak a mezőn, vagy az erdőn, persze van amikor keményen, és majd szépen hazaballagnak. Nem pánikolnak, pedig sokszor nekik sem tejfölös az élet.
Én nem tudom, hogy mi lenne az emberek számára az általános megoldás, hogy mitől lehetnének boldogabbak. Hogyan tudnának felszabadulni a saját maguk által kreált béklyókból. Valószínűnek tűnik, hogy egyéni megoldásokban kell gondolkodni.
A tegnap betévedtem egy könyvesboltba is a központban, nem messze a színháztól. Semmi különöset nem szerettem volna vásárolni, egyelőre legalábbis, csak szétnézni. Inkább amolyan kíváncsiskodó attitűd kerített hatalmába. Volt minden, mi szem és szájnak ingere a szellem területén, de mégis Müller Péter Örömkönyvét kezdtem lapozgatni, amit még nem volt szerencsém végigböngészni. Véletlenül - ha van egyáltalán ilyen - éppen egy Falstaffos parafrázisra bukkantam. A lényeg az volt, hogy a röhögés a halhatatlansággal áll kapcsolatban. Ez egybevág egy napokkal ezelőtti történettel, amikor M. mesélt a nagyapjáról, aki a teológia professzora volt, és megjárta a politikai foglyoknak kijáró kálváriát. Ez a derék nagyapa valahogyan így szólt az unokájához egy szép napon: - Jegyezd meg fiam, hogy a röhögő emberrel nem lehet kibaszni!
Én ezt nemcsak nagyon élvezem, de alkalmazom is, és EZ így legyen.
Tovább.
A tegnapi Háromszékben írja, hogy az árkosi Művelődési Központban jó kis koncerteket szerveznek. A tegnap éppen valamilyen kamarazenei koncert került terítékre, gondolom fiatalabbak játszhattak. Ezt inkább megérzésből állítom. És az sem mellékes, hogy ingyenes buszjárattal lehetett kijutni a szentgyörgyi színháztól a helyszínre. Már uram bocsá', de Vásárhelyen csak a Real és az Auchan indít ingyenes buszjáratot, hogy a profitjukat levédjék. Mert ugye, az üzlet az mégis üzlet.

Nincsenek megjegyzések: