Szemlélet

Elhamarkodták az egész hercehurcát, mert nem láttak tovább az orruknál. Annyi selejtezés és verejtékezés után már semmi sem bukkant fel a láthatáron, csak az amit mindenképpen elrendeztek volna. Rendezték volna az életüket. A lelki vetületeiket. Valamit.
Aztán újabb évszakok jöttek, újabb kihívásokkal.

Rengeteg flört, pillantások. Magányos találkák, amelyeknek összegzésében nem állt semmi egyéb, csak az, hogy mennyire nem értik meg egymást időnként. Aztán ez az ideiglenes állapot átment egy újabb dimenzióba, miszerint ez az időnkéntiség állandósult. Csakis állandósulhatott, nem is lehetett másképpen.

A jövő elképzelhetetlenül és valójában visszatarthatatlanul közeledett. A felgyorsított idő képzete teljesen maga alá gyűrte a legjobb elméket, a lelkek renyhe álmaikat próbálták levedleni. Olyannyira bepörgette magát az idő - ami csakis az emberek látlelete volt, egyféle szubjektív koordináta rendszer -, hogy a mozgás is kiesett a kiszemelt pályából.

Ennek többféle következménye lett. A testek mozgása teljesen darabossá vált. Az elején bizonyos optikusok, szemorvosok hada kezdett a helyzetfelismerés színterén okoskodni. Aztán lemondtak mindennémű igyekezetükről, ez úgy körülbelül fél év után történt az első jelek megjelenése és felismerése óta.

Emiatt a napszemüveg is a reneszánszát élte. A nap sugarai, a kortárs fizika állása szerint és a följebb vázolt mozgás-darabosság miatt, csak részekben érkeztek a Földre. Érthető volt, hogy árnyékolni kell mindent ami a vizualitással rokonítható.

A nagy divatcézárok mint Versace, Dior, Gucci, Chanel és a többiek tenyereiket dörzsölték a megelégedéstől. Úgy értelmezték, hogy a befellegzés és a besötétedés korszaka csakis az ő malmaikat hajthatják. Folytonos alkonynak kellett elérkeznie, hogy minden értelmet nyerjen.

(Függöny)