Kipenderültünk a panzió nyitott kapuján, gördültünk mint valamilyen helyi sárkányok, aztán megnéztünk egypár műemléknek is beállítható házat. Úgy néz ki, hogy sokan befektetnek újabb restaurálásokba, ez a tábor is amelynek a meghívottjai voltunk műtörténészek és műépítészek hadából állt.
A nap egyik lényeges motívuma akkor következett be, amikor úgy döntöttünk, hogy egy rövid kis kávéra betérünk az egyik helyi kocsmába, mintegy megszimatolandó az itteni jelenségeket. Egy kalapos, soványabb cigányember (roma, tessék) szürcsölgette a sörét békésen az egyik asztalnál a teraszon, mi biccentettünk, ahogyan ezt illik faluhelyen, majd rendelésünk következett. Majd aztán kifelé a teraszra, szemben a cigány férfival, mondhatnám átellenben.
Egy kis idő múlva egy társa szegődött a cigánynak (roma), egy vidám öregember megtestesülésében. Mint utólag kiderült, régebben a szentgyörgyi színház sofőrje volt, és egypár ízes anekdotával szolgált nekünk, hogy bele ne fulladjunk az olcsó nesszkávé élvezetébe. De ami nagyon jókedvre derített minket Ferivel, az a következő történet volt. Mint kiderült a falu harangozója elmulasztotta a dolgát, és emiatt nem szólalt meg a déli harangszó. Ez még hagyján is lenne, de az oka már annál jóval érdekesebb. Hiszen a faluban a református templom mellett egy ortodox felekezeti templom is található, és ennek a pópájához ment el a református harangozó napszámba. Ez mindenesetre mulatságosnak tűnt nekünk, és ennek az eszmei jellegébe már bele sem merek gondolni. Persze nem akarok semmilyen következtetést levonni, csak érdekességként említem inkább.
Majd kedves ismerősök gyors látogatása következett, a falu postamestere, ahol olyan szívélyesen fogadtak, hogy az mesébe illő. A szomszéd kúria következett, felújított épület ez is, gyönyörű lugassal. Itt a Kerezsi család fogadott minket szeretettel, egy kis helyi kifőzésű pálinkával megkínálván. Az ánizsos íze az unicumra emlékeztetett, mondták is, hogy Bikuncum vagy valami hasonló.
Aztán gyors visszakozás, máris a bicikliken teremtünk ismét. Hajtás, gyors búcsú a panzióban, országút reload.
Kánikula, napfény, boldogság az országúton. Rövid ebéd, zuhanyozás, majd az árkosi felvételeket gyúrtuk tovább.
Kiérkeztem Árkosra. Ferinek a kúriája mesebeli. Kúria? Majd egyszer mellékelem a fotókat is.
A nap egyik lényeges motívuma akkor következett be, amikor úgy döntöttünk, hogy egy rövid kis kávéra betérünk az egyik helyi kocsmába, mintegy megszimatolandó az itteni jelenségeket. Egy kalapos, soványabb cigányember (roma, tessék) szürcsölgette a sörét békésen az egyik asztalnál a teraszon, mi biccentettünk, ahogyan ezt illik faluhelyen, majd rendelésünk következett. Majd aztán kifelé a teraszra, szemben a cigány férfival, mondhatnám átellenben.
Egy kis idő múlva egy társa szegődött a cigánynak (roma), egy vidám öregember megtestesülésében. Mint utólag kiderült, régebben a szentgyörgyi színház sofőrje volt, és egypár ízes anekdotával szolgált nekünk, hogy bele ne fulladjunk az olcsó nesszkávé élvezetébe. De ami nagyon jókedvre derített minket Ferivel, az a következő történet volt. Mint kiderült a falu harangozója elmulasztotta a dolgát, és emiatt nem szólalt meg a déli harangszó. Ez még hagyján is lenne, de az oka már annál jóval érdekesebb. Hiszen a faluban a református templom mellett egy ortodox felekezeti templom is található, és ennek a pópájához ment el a református harangozó napszámba. Ez mindenesetre mulatságosnak tűnt nekünk, és ennek az eszmei jellegébe már bele sem merek gondolni. Persze nem akarok semmilyen következtetést levonni, csak érdekességként említem inkább.
Majd kedves ismerősök gyors látogatása következett, a falu postamestere, ahol olyan szívélyesen fogadtak, hogy az mesébe illő. A szomszéd kúria következett, felújított épület ez is, gyönyörű lugassal. Itt a Kerezsi család fogadott minket szeretettel, egy kis helyi kifőzésű pálinkával megkínálván. Az ánizsos íze az unicumra emlékeztetett, mondták is, hogy Bikuncum vagy valami hasonló.
Aztán gyors visszakozás, máris a bicikliken teremtünk ismét. Hajtás, gyors búcsú a panzióban, országút reload.
Kánikula, napfény, boldogság az országúton. Rövid ebéd, zuhanyozás, majd az árkosi felvételeket gyúrtuk tovább.
Kiérkeztem Árkosra. Ferinek a kúriája mesebeli. Kúria? Majd egyszer mellékelem a fotókat is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése