Nőies

A nő
A nő természetesen velejárója az életemnek, azaz természetes velejárója, nem is tudnám elképzelni enélkül ezt a vidámságot és kalandot, amit életnek becézgetünk. Olyankor szárnyalások jönnek létre, a hetedik magasságokban pörgök, forgásaim szédületes sebességet vesznek föl.

Az is nagyon jó volt, amikor zuhanyozás után énekelve jött ki a fürdőből. Ekkor már tudtam, illetve sejtésemben megvolt az a lényegi elem, hogy talán mégiscsak valaminő horizonttal fog rendelkezni a közös mulatságunk.

Mitől nő a nő?

Mondtam kollégámnak, hogy nem is annyira a fizikai szépség adja meg. Természetesen valamilyen szinten rendelkeznie kell egy kis szépségnek is, azaz birtokolnia kell a fizikai szépséget. De ez még a küllem jegyébe tartozik.

Aztán végül is abban egyeztünk meg (az egyik teraszon, kellemes délutáni körülményekben, szürcsölgetve némi üdítőket), hogy a mozgás, a gesztusrendszer, az éppen pillanatnyi kedélyállapotok játékos mozgása és változása adja meg számomra a nőies létezés zálogát és mintegy mérceként szolgál ebben a megközelítésben.

Ha valamitől bezsong az ember, akkor talán ez lenne.

Természetesen pajzánkodások garmadája, és a humoros fűszerezés sem elhanyagolható. Mindig annyit kell ebből alkalmazni, amennyire a mérce ezt adagolja. Persze van egy bökkenő: ezekben az esetekben a felborítás mindenképpen ajánlott. Hogy ne egyértelműen kelljen a sztereotip perceket megélni. Az eredetiségünk abban is megnyilvánul, hogy felborítom az elveimet. Henry Miller női viszonyaiban is ezt teszi. Tulajdonképpen azt is mondhatnám, hogy a szerelem a felborítás és betartás határmezsgyéjén egyensúlyozik. Egy percről percre haladó kötéltánc, tátongó és szédítő mélységekkel.

Mitől ennyire zsibongó és megfeszített ilyenkor a létezés, avagy a létezésem? Az egyik megközelítés szerint attól, hogy a vélt együttlétet nem szeretném elveszíteni. Hiszen egy rettenthetetlen illúzió kelepcéjébe kerülök (és persze mi nem illúzió úgy általában), de ez egy olyan illúzió amit valóságnak teszek meg. Kikiáltom a végső valóságomnak, mert csak ebben szeretnék élni.

Élni kell hagyni magunkat.