Nézem a Zsolti (Lovacska) fotóit, mintha valami kimerevedne a világra, ezek azok az arcok, akik sokszor az esőt is próbálják kiállni. Persze mi is ott voltunk az esőben, jól megáztunk, ezért nem is orrolok senkire (miért is kellene?). No, szóval kellemesen telt el az az este, amíg bent voltunk, mert az idén csak egy este jutott, nem mintha nem fért volna bele még egy, a javából ízesen. Kellett volna ez nekem?
Igen, nem is olyan nagy baj, hiszen azért volt egypár szép szemrevaló kis bűbájos teremtés (most azt hiszem egy kissé feldicsérem ezeket a fura lényeket akik nem tudnak nyugton hagyni, folyton lefoglalják mentális kapacitásom majdnem teljes egészét), mint mindig, itt is vannak, jönnek, belekóstolnak a life-ba, mert ez a trendi, nesze neked kis fesztiválhangulat.
Oszt ott vannak az emberiségnek a többi képviselői, jelesek, mind-mind a szellem és lélek búvárjai és explorerjei. Hm? És akkor kik lennének ezek? Jó kis rockerek, majdnem mindig ugyanazt fújják, ha kell ha nem, semmi változás a szövegben, de legalább nagyszájjal. Igen, ezt nem is lehet másként, mondom én, hiszen annyi a mondanivaló, hogy ilyenkor a garaton alig fér ki, éppen ezért a szájüregnek teljesen ki kell tágulnia, és kiadnia azokat az artikulálatlan hangokat.
És nem mintha olykor mi nem tennénk hasonlókat.
Mert mi is eláztunk egy kissé kívül is, meg belül is.
De van egy igényszintem (ez most egy kibaszott sztereotip és közhelyes elszólás volt).
Igen, nehéz írni egyelőre egy ilyen élményről, mert mindig van benne valami ellentmondásos.Valami, amit nem igazán tudok megragadni semmilyen szószerkezettel, mert nem engedi a helyzet. Egyrészt ilyenkor élvezem azt is, hogy elvegyülhet az ember teljes mértékben az emberáradatban (és milyen emberáradat!), másrészt pedig a nagy hullámzások megkérdőjelezhetik a szenvedőben (jaj!), hogy mit is keres itt valójában. Minek jött ide, mi a vonzalom tétje és tárgya kérem szépen?
Egy bizonyos beállításban igazat kell adnom a komámnak, amiért az állította, hogy itt valójában egy piacról van szó, kérem alássan ez egy erotika piac. Persze vannak akik hánynak, és ez nem annyira gusztusos, de kit érdekel egyrészt, másrészt nem fontos, komolyan mondom.
Igen, nem is olyan nagy baj, hiszen azért volt egypár szép szemrevaló kis bűbájos teremtés (most azt hiszem egy kissé feldicsérem ezeket a fura lényeket akik nem tudnak nyugton hagyni, folyton lefoglalják mentális kapacitásom majdnem teljes egészét), mint mindig, itt is vannak, jönnek, belekóstolnak a life-ba, mert ez a trendi, nesze neked kis fesztiválhangulat.
Oszt ott vannak az emberiségnek a többi képviselői, jelesek, mind-mind a szellem és lélek búvárjai és explorerjei. Hm? És akkor kik lennének ezek? Jó kis rockerek, majdnem mindig ugyanazt fújják, ha kell ha nem, semmi változás a szövegben, de legalább nagyszájjal. Igen, ezt nem is lehet másként, mondom én, hiszen annyi a mondanivaló, hogy ilyenkor a garaton alig fér ki, éppen ezért a szájüregnek teljesen ki kell tágulnia, és kiadnia azokat az artikulálatlan hangokat.
És nem mintha olykor mi nem tennénk hasonlókat.
Mert mi is eláztunk egy kissé kívül is, meg belül is.
De van egy igényszintem (ez most egy kibaszott sztereotip és közhelyes elszólás volt).
Igen, nehéz írni egyelőre egy ilyen élményről, mert mindig van benne valami ellentmondásos.Valami, amit nem igazán tudok megragadni semmilyen szószerkezettel, mert nem engedi a helyzet. Egyrészt ilyenkor élvezem azt is, hogy elvegyülhet az ember teljes mértékben az emberáradatban (és milyen emberáradat!), másrészt pedig a nagy hullámzások megkérdőjelezhetik a szenvedőben (jaj!), hogy mit is keres itt valójában. Minek jött ide, mi a vonzalom tétje és tárgya kérem szépen?
Egy bizonyos beállításban igazat kell adnom a komámnak, amiért az állította, hogy itt valójában egy piacról van szó, kérem alássan ez egy erotika piac. Persze vannak akik hánynak, és ez nem annyira gusztusos, de kit érdekel egyrészt, másrészt nem fontos, komolyan mondom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése