Nemrég, azaz pontosabban szombaton lejátszottuk azt a megnyilvánulásunkat, amire már régebben készülődtem, és ez egy dj-vel való közös játékba torkollt, hogy úgy mondjam. Érdekes, akár future musicnak is lehetne nevezni, de persze ez már megint az angol terminológia; ugyanakkor állítom, hogy ettől egyhamar nem lehet szabadulni. Azt a szerepet, amit a középkorban a latin terminológia játszott, azt napjainkban az angol helyettesíti. Tetszik-e ez a nyelvápolóknak és a nyelvészeknek, lehet, hogy már csak rájuk marad. Sajnos, vagy nem sajnos.
Ez majdnem olyan mintha a fejlődésről beszélnénk. Tetszik vagy nem, de itt van, a nyakunkon. Maurice de Martin elgondolkodtatott a jazz táborban, az egyik gyönyörű reggelen, az éppeni villásreggelinket fogyasztandó; és ekkor az volt a véleménye dióhéjban fogalmazva, hogy a fiatal generációknak az a dolguk és feladatuk, hogy felrúgják a konvenciókat és a hagyományt.
Tehát értékét veszti a hagyományra vonatkozó alapkérdés?
Lehet, hogy igen. Néha az az igazság, hogy tele van a hócipőm a sok hagyományőrzőtől. Olyan mint egy never ending story. Hogy így a megőrzés, meg úgy. A politikusok is átveszik, saját malmaikat meghajtandó. Aztán meg az lesz a vége ebben a történetben is, hogy csakis a saját érdekeiket képviselik. Akkor meg én miért ne rúgjak beléjük? Legalább szellemileg, mert konkrétan nem olyan egyszerű.
A Hatalom le van védve. Huxley után már nem is látom az értelmét, hogy erről regéljek. Inkább a cseh attitűdöt kezdem felvenni, és eljátszani Pepin bácsi szerepét olykor.
Ez majdnem olyan mintha a fejlődésről beszélnénk. Tetszik vagy nem, de itt van, a nyakunkon. Maurice de Martin elgondolkodtatott a jazz táborban, az egyik gyönyörű reggelen, az éppeni villásreggelinket fogyasztandó; és ekkor az volt a véleménye dióhéjban fogalmazva, hogy a fiatal generációknak az a dolguk és feladatuk, hogy felrúgják a konvenciókat és a hagyományt.
Tehát értékét veszti a hagyományra vonatkozó alapkérdés?
Lehet, hogy igen. Néha az az igazság, hogy tele van a hócipőm a sok hagyományőrzőtől. Olyan mint egy never ending story. Hogy így a megőrzés, meg úgy. A politikusok is átveszik, saját malmaikat meghajtandó. Aztán meg az lesz a vége ebben a történetben is, hogy csakis a saját érdekeiket képviselik. Akkor meg én miért ne rúgjak beléjük? Legalább szellemileg, mert konkrétan nem olyan egyszerű.
A Hatalom le van védve. Huxley után már nem is látom az értelmét, hogy erről regéljek. Inkább a cseh attitűdöt kezdem felvenni, és eljátszani Pepin bácsi szerepét olykor.
Ki állít meg engem, hogy szépen bolonduljak meg? Nem őrültnek nyilváníttatni magam, csak egy bájos bolondnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése