A gondolkodó ember lapja, írja öles betűkkel a jobb felső sarokban a megújult IPM borítóján. Még egypár héttel ezelőtt az egyik kedves ismerősömnek hívtam fel a figyelmét arra a nem mellékesnek tűnő információra, miszerint az egyik szám fedőlapján majdnem kizárólagosan csak negatív kicsengésű címek virítottak. Aztán időnként az egyik alapjáratú törzsteázóban olykor megengedhettem magamnak azt a luxust, hogy jobban belenézzek a tartalomba. És nem unatkoztam, ami már nem mellékes tény szerintem.
Az egyik szerkesztő az éppen dr. Czeizel Endre, akit a médiakövető polgár a képernyőn olykor a botrányos genetikai sztorijairól ismerhet. De szerintem ez egyrészt a múlté, hiszen nem kell egyrészt bedőlni az éppeni médiaseprésnek (ami megint csak hozzátartozik a média tulajdonságaihoz, azaz alapattribútumaihoz).
Mit mondhatnék még hirtelen?
Valójában tényleg rohan ez az átkozott világ (klisé, de marad), másrészt pedig olyan információkra van szükség, amelyek használhatóak. A kommunikáció redundanciája is jelen van, ami egy adott információs csatorna által továbbított információknak a használhatóságát és értelmességét adja, abban az értelemben, hogy mennyi a jelenvaló zavaró elem. Tehát nagy a redundancia ha sok a zavaró elem.
Ez fontos lehet egy kommunikációs aktusban, sőt egyáltalán nem mellőzhető.
Hogy miért konfrontálom mindezt a jelennel? Egyrészt azért mert valamennyire értelmesnek tűnnek az ilyen próbálkozások, mint amilyen az IPM. És nem lehet olyan könnyen leunni. Ez is változhat, egyértelműen. De hátha nem.
Az egyik szerkesztő az éppen dr. Czeizel Endre, akit a médiakövető polgár a képernyőn olykor a botrányos genetikai sztorijairól ismerhet. De szerintem ez egyrészt a múlté, hiszen nem kell egyrészt bedőlni az éppeni médiaseprésnek (ami megint csak hozzátartozik a média tulajdonságaihoz, azaz alapattribútumaihoz).
Mit mondhatnék még hirtelen?
Valójában tényleg rohan ez az átkozott világ (klisé, de marad), másrészt pedig olyan információkra van szükség, amelyek használhatóak. A kommunikáció redundanciája is jelen van, ami egy adott információs csatorna által továbbított információknak a használhatóságát és értelmességét adja, abban az értelemben, hogy mennyi a jelenvaló zavaró elem. Tehát nagy a redundancia ha sok a zavaró elem.
Ez fontos lehet egy kommunikációs aktusban, sőt egyáltalán nem mellőzhető.
Hogy miért konfrontálom mindezt a jelennel? Egyrészt azért mert valamennyire értelmesnek tűnnek az ilyen próbálkozások, mint amilyen az IPM. És nem lehet olyan könnyen leunni. Ez is változhat, egyértelműen. De hátha nem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése