Üszküpülés

"Eccer amikor pelóta vótam Csaba királyfi mellett a csillagösvényen, gencelszekerem Kézdi mellett zuhanyt vót le. Hát amint ott gübültem a bestével, s reperáltam, odaméncsergett egy csepp ricskó.

Ejszen aszonta:
- Anti bá, cirkájjon mán nekem egy guruzsmás berbécset!
S így ne, ott bezgetett.
- Hát ejsze no, hogy a súj suvajszon'sze meg, há mit nyeretlenkecc, há te nem látod, hogy csupa luszt vagyok, s itt agyargok? - turáltam fel magamot. Hátt te honnét a dühüből kerűttél, ejszen a zegbű pottyantá, hogy itt mind üszküpülsz nekem?
- Há nem, Anti bá, csak innét Peselnekről. Cirkájjon mán nekem egy guruzsmás berbécset! - buftiskodott.
- Jó van no! - enyhültem meg egy cseppet, s elészettem a harisnyaszárból a csillagos bugylibicskámot. Cirkáltam neki berbécset egy lécre.
- De Anti bá, e nem guruzsmás, e gyengélkedik! - kezdett bünnyögni a hitván.
- Há ejszen nem teccik, te mutuly, te gelevőgyi. Há mit a varasgyékot cirkájjak neked, he? Na eriggy innen, met hezzasirittek a forcsokodhoz!
- De Anti bá, métt nem cirkál nekem guruzsmás berbécset? - s csepegett a könyüje.
Bedühültem erőssen.
- A zapád mennydürgő ristenit! Hogy a nyüvek emésszék meg a zanyád csecsit, hogy szoptatott! Hátt te a tűzzel bizsilsz, te büh, te?
Úgy megkujakoltam, szinte meg es kerált benne.
Jött a zannya.
- Buszut, buszut! - puffogott erőssen, s egy sirittővel.
De én istenesen megmonyókoltam."

[in Orbán János Dénes: Teakönyv, Az aligkrapek, 148.o]