Mindenit, hiszen minden zsigerem kopik, ahogyan telik az idő, és beleveszünk a korba, a korunkba. Ezt már írtam, hogy lenne némi átfedés a "kór" és a "kor" között. Ti. vannak akik kórosan foglalkoznak a korral, vagy a korukkal, netán más korával. Belecsimpaszkodnak, mintha ez a görcsösség létfontosságú lenne, mintha minden vagyonuk elúszott volna egy tszúnami-szerű világméretű katasztrófával, és emiatt nem engednék ezt a keveset a ménkűnek sem.
Nem, dehogy.
A napos napok elúsztak, de most nem bánom, egészen jól jöhet egy kis botor melankólia, befeléfordulás. Ennek is megvan a jól kiérdemelt helye a napjainkban.
Megint az őszi fordulat érvényes, az az érzésem, hogy mindenki csak a maga szekerét próbálja vonszolni, tolni, miegyéb. A másikéra oda sem néz, nincsen ideje.
Ilyen ez, veszélyesnek ígérkezik a terep, sok akadállyal, sok mindenre kellene odafigyelni.
De ez ostobaság.
Zsigeri kiengedés szükséges, az, hogy lazítsd már el magad. Mi ez a folytonos görcs, hogy a versengésben ne maradj le, kérlek szépen?
Én ezt nem értem, és talán nem is akarom. Itt élni kell, nem a versenybe beszállni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése