Jó lenne ha meg lehetne azt is oldani ebben a kis országban, hogy miként is működik a kultmenedzsment. Mert úgy látom, hogy nagyon sántít valamiért ez az egész hercehurca. Egyrészt ott vannak az irtó gyenge szakemberek, akik vagy nincsenek jól felkészítve (nem részesültek megfelelő és specializált oktatásban), vagy nem érdekli őket ez a része a jelenségnek. Illetve van egy olyan alesete is a ennek a témakörnek, hogy valamennyire érdekli őket az egész történet, mert valamilyen belső motivációból fakadóan szeretnének érdembeli produktumokat összehozni, csak éppen a gazdasági szektorral nem tudnak zöld ágra vergődni.
Mert úgy tűnik, hogy jóban kell(ene) lenni a Gazdasági Démonnal.
Ha nem ezt tesszük, akkor márpedig elesünk egy sor szponzorizálástól, mecenatúrától, és még sorolhatnám.
Kik lennének azok akik hivatottak, hogy ezt a részét a munkának elvállalják? Mert az tény, ahogyan utazgatok időnként kis Erdélyországunkban, hogy sokan szeretnének művészek lenni, és ez rendjén is lenne, de azt már nem tudják, hogy minden megnyilvánulásuk pénzbe kerül. Azaz költségek lennének a horizonton.
Egy rakás elszámolás.
Telefonálások, netvadászat, minden a csoda.
Én ezt azért tudom, mert a saját bőrömön is tapasztaltam, hiszen egy adott periódusában az életemnek a Kolozsvári Nemzeti Színháznál (Tompa Miklós Társulat) dolgoztam, közönségszervezőként. Lehet, hogy nem a leghatékonyabban végeztem a munkámat, hiszen mindig lehet jobban is, de egy-két dolgot azért megfogalmaztam magamnak már annak idején. És azóta ezt a jelenséget árgus szemekkel figyelem.
Szerintem Erdélyben nincsen kultmenedzsment.
Nincsenek olyanok, hogy profi kulturális menedzserek, vagy szervezők.
Ez olyan mint azok az autószerelők, akik úgy-ahogy megtanulnak egyet s mást az autókról és elkezdik magánszorgalomból bütykölni a járgányokat, 'majd lesz valami' alapon. És aztán elkezdenek feketézni, hogy megéljenek ebből a a kis tudásukból.
Jó lenne valamilyen fórumot összehozni, ahol hasonló helyzetben lubickoló kis halak összeröffennének, hátha valami okosat kihozhatnánk magunkból. És bizonyos tapasztalatcserére is sor kerülhetne. És ezt csakis magánkezdeményezésekként képzelném el, nehogy valaki azt gondolja, hogy ebbe is bele kell szólnia az Rmdsz-nek, vagy netalán az államnak. Akkor már minden el van cseszve, mondom én!!!
Mert úgy tűnik, hogy jóban kell(ene) lenni a Gazdasági Démonnal.
Ha nem ezt tesszük, akkor márpedig elesünk egy sor szponzorizálástól, mecenatúrától, és még sorolhatnám.
Kik lennének azok akik hivatottak, hogy ezt a részét a munkának elvállalják? Mert az tény, ahogyan utazgatok időnként kis Erdélyországunkban, hogy sokan szeretnének művészek lenni, és ez rendjén is lenne, de azt már nem tudják, hogy minden megnyilvánulásuk pénzbe kerül. Azaz költségek lennének a horizonton.
Egy rakás elszámolás.
Telefonálások, netvadászat, minden a csoda.
Én ezt azért tudom, mert a saját bőrömön is tapasztaltam, hiszen egy adott periódusában az életemnek a Kolozsvári Nemzeti Színháznál (Tompa Miklós Társulat) dolgoztam, közönségszervezőként. Lehet, hogy nem a leghatékonyabban végeztem a munkámat, hiszen mindig lehet jobban is, de egy-két dolgot azért megfogalmaztam magamnak már annak idején. És azóta ezt a jelenséget árgus szemekkel figyelem.
Szerintem Erdélyben nincsen kultmenedzsment.
Nincsenek olyanok, hogy profi kulturális menedzserek, vagy szervezők.
Ez olyan mint azok az autószerelők, akik úgy-ahogy megtanulnak egyet s mást az autókról és elkezdik magánszorgalomból bütykölni a járgányokat, 'majd lesz valami' alapon. És aztán elkezdenek feketézni, hogy megéljenek ebből a a kis tudásukból.
Jó lenne valamilyen fórumot összehozni, ahol hasonló helyzetben lubickoló kis halak összeröffennének, hátha valami okosat kihozhatnánk magunkból. És bizonyos tapasztalatcserére is sor kerülhetne. És ezt csakis magánkezdeményezésekként képzelném el, nehogy valaki azt gondolja, hogy ebbe is bele kell szólnia az Rmdsz-nek, vagy netalán az államnak. Akkor már minden el van cseszve, mondom én!!!
5 megjegyzés:
Drága Jocó, olyan nincs, hogy Kolozsvári Nemzeti Színház - Tompa Miklós társulata! Egyébként a többi stimmel, egyetértek.
Igazad van, a T.M. társulatnál bedolgoztam mint zenész. Kolozsváron, T.G. keze alatt serénykedtem. Holott annyira nem vagyok élmunkás, de ezt majd máskor. A hibaigazításodat Jani köszönöm. Ez egy ilyen nap, úgy néz ki. Próbálom nem menteni magam (de persze úgyis mentegetőzik az embernek fia, hehe).
A nemjóját a klánoknak!:-))))
Én is csak egyetérteni tudok. Amúgy van némi tapasztalatom szervezés terén, ebben is gyakorlat teszi a mestert, minél többször és minél változatosabb eseményeket szervez az ember annál jobban látja minden alkalom után a jelenlegi hianyossaágait a szervezésnek, ezáltal következőkor az a hiba kiküszöbölődik, de lesz másik, mindenesetre oktathatnák is valahol, hogy mire figyeljen az ember ha szervezőnek vállalkozik, bármilyen téren, és igen, hiányoznak a "kultmenedzserek".
Szervezni nem könnyű, egypárszor már beleszálltam emilyen aktivitásokba, és egy halom akadályba ütközik, aki ezt véghez szeretné vinni tisztességesen. Én szeretnék életképes és értelmes magánkezdeményezéseket látni magam körül és a környezetemben, ezért próbáltam egy kissé megrágni ezt a témát. Sajnos egyelőre ez a világ még intézményekben gondolkodik javarészt (és mág az állami örökséget nehezen fogjuk levetkőzni), de remélhetőleg változni fog a helyzet. Ha a termelői vagy a szolgáltatói szektorban élteképes magánkezdeményezések tucatja figyelhető meg, akkor a kultoldalon ez miért ne valósulhatna meg? Tudom, van egypár projekt mely megvalósult, de az sosem elég. Az állam ilyen téren majdnem mindig FIASKÓ. Nem mintha egy magánvállalkozónak nagyobb érdeke lenne (hiszen valószínűleg elsősorban őnmagát is a saját profitja és érdekeltsége hajtja, de csak kell legyenek érvényes alternatívák).
Lenne-e kiút, ez sokszor a kérdés.
önmagát...
Megjegyzés küldése