Ne adjuk fel a macira a ruhát!

- Casablanca, vagy mi? - teszem fel a kérdést.
Hol is vagyunk mi ettől? Mit is akar ez mondani számunkra? Mi az üzenet?
Nah igen, nem olyan könnyű ezt megválaszolni, mert egy rakás reménytelen alkalom született arra vonatkozóan, hogy megragadjuk a lényeget abból, amit én az élet intenzitásának nevezek.

Irodalmi referenciái vannak, már sokszor leírtam P.Brucknertől kezdve Hrabalon keresztül, Rabelaist is beleértve, vagy Kundera számomra elfelejthetetlen történetei; még a rövidebbek is nemcsak a nagy slágerekről beszélek mint A lét elviselhetetlen könnyűsége. Ja persze, és Flaubert a vesszőparipám! De ott lapul még egypár évvel ezelőtti olvasmányélményem, amikor újra visszakerültem Vásárhelyre, és ez D.H.Lawrence Szülők és szeretőkje volt, ami egy külön élmény. Több generációnak a felvonultatása a regényben, ezek közötti súrlódások, ahogy ezek lenni szoktak, kiegyezések és félreértések pergőtüzében. Nem is tudom, hogy miért jutott eszembe. Annyira azért nem tetszett ez az iromány, hogy azt mondhassam utólag róla, igen ez remek, vagy pompás (ez persze ellentmond az egypár sorral odébb írtaknak, és ez sem érdekel). Inkább ami az utóbbi években megdobta a fantáziámat egy irányba - most regényről beszélek - , az John Irvingnek a Garp szerint a világ c. kötete volt. Sok szürreális elemmel elegyítve ahogyan ez illik egy nem sztereotip konstrukciókkal dolgozó regényhez. Szóval itt lenne amit írni, de sok a referencia erről is szerintem. És a humora sem semmi. Már azt hiszem, ezen a blogfelületen megemlítettem ezt a regényt, úgy rémlik.
Úgyis feladom a macira a ruhát egy idő után. Már csak azért is.
Csökönyösségem szerves lénye az életemnek. Már szamár is vagyok. És ez annál jobb.

És eszembe jut az is, hogy mielőtt elmentem volna legutóbb Udvarhelyre, még a Bernády házban meghallgattunk komámékkal egy Czakó Gábor előadást. Valamit elejtett a posztmodernekről, és annak igazán volt valamilyen finom érzelmi szubsztrátuma, de most ha az agyamon egy tank menne keresztül akkor sem tudnám felidézni. Van ilyen. Remélem, hogy majd eszembejut.
Szóval akkor ez is posztmodern?
És a maci-e a posztmodern vagy a szamár?
Vagy esetleg mindkettő?