Nőstényfigyelem

A nőstény felvinnyogott, és ebben nyögésben volt valami ami a párzás aktusának egy bizonyos fájdalmát hordozta magában. Szétszórta tekintetét minden irányba, mintha kapaszkodót keresne, valami olyasmit ami visszaadhatná azt a stabilitást, ahonnan elindult még szűz korából. Most már nagylánynak nevezhette magát, igaz az is, hogy a domináns hímet célozta meg a közös mulatságokon, ezeken a dionüszoszi mámorestéken. Ilyenkor nagyon figyelt arra, már-már fóbiás merevséggel, hogy mozdulatai a lehető legtökéletesebbek legyenek, hogy annak a hímnek a figyelme csak rá terelődjön, és még véletlenül sem jusson semmi sem egy másik rivális nősténynek. Nem lehet semmit sem a véletlenre bízni, ezt sokat hangoztatta a csoport nőstényei előtt is, a bizalmasabb estéken. De közben arra is ügyelt, hogy túlzottan senkit sem vegyen rá ezekre az okkult tudásokra, hiszen akkor a saját pozícióját veszítené el.
Mindent harcként értelmezett.

Csendben lévőség

Véget ért a novemberi Nunatak Band turnéja, amit többé-kevésbé eredményesnek könyvelhetek el. Volt itt mindenféle őrület, ami igenis szépséges a maga nemében, hiszen csak úgy érdemes élni, ha mindent belead az ember, vagy ha felül az Őrültek Szekerére. Egy kissé klisészerűen hangzik, nem is mondom, na de mégis mondjam tovább.
Szóval egy rakás fellépés, koncert ebben a hónapban, miegymás.

És még azt is megéltem amit meg kell élni, a csendet. Annak a csendnek a magányát, pontosabban fogalmazva az egyedüllét bájos erejét, ami már majdnem szakrális magasztosságot követel magának. De ne nagyzoljak, ne vágjak elébe.

Ez a momentum Besenyőn következett be, életem egy különleges állomásán, ahonnan az egész csapat csak úgy továbbállt. Én már nem mentem velük, pihenni szerettem volna. És valahogyan bejött. Olyan volt, valahogyan ekként is értelmezem, mintha a természet szanatóriumában találtam volna magam. Hatalmas csend - nem éppen az abszolút értelemben, és Cage erről szépen érvelt - no de, ez a "majdnem csend" rejtelmes mélységeket követelt magának. A tudatom mindent kivetített magából, mindent amire érdemes volt reflektálni. A téli táj, a besenyői tóval a háttérben, telehintve egy rakás újonnan épített menedékházzal, szóval ez már buzgó figyelmességet követelt. A belső figyelmet. Hogy merre tart az ember.

No de. Ne legyek megint amolyan álságos, hogy azt állítsam be, miszerint mélyre tudok nézni. Holott olykor sikerül is. Olyankor is amikor társaságban hallgatok, pontosabban figyelek. De ez a turné kihozta azt az énemet is, ami a szórakoztató portréjával vegyül, trendiként fogalmazva az entertainer figuráját. (Volt melléfogás is, azt egy kissé később jegyzetelem. Ezzel cseszegetett a társaság kb két álló napig, de akkor is megérte egy bizonyos beállításban.)

Internettől megfosztva egy időre

Két hétig nem használtam az internetet, valami miatt megtehettem, pedig igazán megdumálhatja az ember magával, hogy e nélkül már napja sem telhet el. És ez akár így folytatódhat az idők végezetéig. Teljesen átadtuk magunkat a technológiai civilizáció őrületének, nagy a hajsza mindennap, azaz minden percben feltalálnak valamilyen újítást, egy widgetet, vagy technological device-ot próbálnak rád varrni a corporationök. Sok újítás a neten kerül kipróbálásra, hiszen a technikailag átszőtt ember - aki már a technika nélkül lélegezni sem tud - így veszi a lapot. Mégsem a szántóföldön tárgyalod meg ezt a problémádat János bácsival. Vele más témákon evezünk.
Aztán belelátsz abba is, hogy az életnek rettenetesen sok árnyalata van, ami nem itt bukkan a felszínre. A turné folyamán - mert ott voltam, csak a telefonomat használtam kommunikációs eszközként, no meg a számat hűtöttem -, sok mindent lát az utas, hogy milyen emberfajtákat rejteget e földünk. Nem ajánlok én recepteket, mert nem vagyok egy intellektuális gasztronómus, hogy azt antropológiai kategóriákat ajánljam be bárkinek is, szóval csak azt mondom, hogy van élet az interneten kívül is. Ami nem jelenti azt, hogy itt e felületen se lenne egy sor érdekes jelenség terítékre pofozva.
Olyan jó sokszor belemerülni a lökött zenészeimmel a nagy dumába, és belekortyolni valamilyen ízletes nedűbe.

Nunatak Band erdélyi turné

A Nunatak Band valahol Nyugat Erdélyben, egy esetleges benzinkút alkalmi kertitörpe kiárusításán, reggeli kávéját fogyasztandó. Az ábrázataink kissé már a kavalkádos turné göngyölegeit hordozzák magukon, de annál inkább kitartóbban és fölöttébb bizakodó hangulatban.


Emitt már az aradi fellépésünk előtt. A kép beállítása szerint, a saját forgatókönyv elképzelésében V.Lehel (jobb oldalon) szintén az árkád alá kellett volna bekerüljön. A fotós éppen gyengélkedett e művelet elvégzésekor.