Baszni

Jani blogjából:

Kudarc az, ha valaki ebben a városban színházat akar csinálni. Megvagyunk nélküle, életünket úgyis a munka, a pénzkeresés tölti ki, dolgozunk reggeltõl estig, hogy aztán hullán dõljünk az ágyba, és dolgozunk és elveszítjük életünk legszebb éveit. És közben elválunk - nyilván - , házasságot, de még kapcsolatot sem lehet fenntartani úgy, ahogy az életünket megtervezzük, vagy lehet nem válunk el, de élünk, magányosan a MÁSIK mellett, aki szintén dolgozik, húz reggeltõl estig.Aztán ott vannak gyermekeink, egyre idegbetegebbek õk is, és mi annyira képmutatóak vagyunk, hogy gyermekünk idióta, vagy felnõttesen zaklatott viselkedésén még megdöbbenünk.
Kudarc az is, aki ír, vagy író és így él. Ismerek néhány írót, szegények, nélkülözõk, és komolyan mondom éheznének ha azt a kevés pénzt nem osztanák be. De nem is ez a baj. Inkább az, hogy bosszantó milyen jelentõséget adnak annak ezek az írók, amire már majdnem senki sem figyel oda.
És sok a magányos, internetezõ társkeresõ, találkára is már rutinból mennek , két perc után kiderítik hogy van - e, lehet - e valami valódi közük ahhoz akivel éppen találkoznak, és ha nem, akkor egyszerre nagyon kínossá válik minden, de valójában az a legkínosabb, hogy néhány kört még le kell futniuk ilyenkor, mert lehet a másikat reveláció érte szépségük láttán, és ugye annyira azért mégsem lehetnek embertelenek, hogy még a ki sem hozott tea, kávé, vagy ital elõtt otthagyják õt.
Valójában mindenki csak baszni akar. Igen, írhattam volna másképp is, de mit tegyek ha mindenki szemében, vagy legalább mindenki szeme sarkában ott lapul ez a vágy, hogy végre élete úgy is teljes legyen, hogy olykor, néha, vagy rendszeresen jól megbasszák, vagy õ basszon meg valakit. Még azok is remegve vágynak erre, akik egyébként megtalálták életük értelmét, szép a család, kettõ a gyermek, de közben kiderült, hogy mekkora barom a férjük, és minél inkább telik az idõ annál nagyobb barom lesz belõle, és ha ez így megy tovább a végére egy szörnyeteg lesz az, aki valamikor az életük értelmét, és a férfiak férfiját jelentette.
És van aki az utcán filozofál, és azt hiszi, hogy ez elég ahhoz, hogy a nõk benedvesedjenek. Ez is lehet szánalmas. Egyszer elmegy, bejöhet a dolog, de aztán minden összeomlik, mert a nõ nem a dumából él, a nõnek biztonság kell, a nõnek férfi kell, és most speciel nem a baszásra gondolok csak, hanem egészen más dolgokra.
És mindenki hajszolt , és nyúzott. Találkoztam már olyan nõvel is, aki a picsába küldött volna minden hímbarmot, mert elege lett abból, hogy folyton szépnek kell lenni, kívánatosnak, lassan az utcán is mindent meg kell mutatni különben észre sem veszik, és igazuk van azoknak a nõknek, akik ezt így gondolják. A nõk egyébként vagy hízni, vagy fogyni akarnak folyton. Mert soha nem jók úgy ahogy vannak. Mert a kövér nõ utálja önmagát , mert a férfiak számára õk nem is nõk, ha összebújnak egy hideg sörre, vihogva mondják hogy hájpacnik csak.
Kudarc az is, ahogyan a felnövekvõk, a tinik kiszaladtak kezünk közül. Alig tizenöt évesek, és már ágyba bújnak, már nem lehet bírni velük állítólag. Errõl nem kellene írjak, mert még nincs tini gyermekem, de sokszor az az érzésem, hogy õk csak azért másabbak az utcán álldogáló prostituáltaknál, mert rendesebb körülmények között élnek. Vagy mert mindenük megvan, azon kívül ami valójában kellene egy gyermeknek.
Jól van, kimoralizáltam magam, de csak magamnak.
A tegnap kétszer estem le a lóról. Az egyik esés egész komoly volt, de az is, ahogy ösztönösen felkészülök az esésre, az esés elkerülhetetlenségének a pillanatában.