Egyszer aztán teljes mértékben megbolondultam, és ez még anno 1999 őszén történt. Ez a mondatom sem teljes érvényű, hiszen az ember élete során többször veszti el az eszét, az eszméletét, bármit. De ez az egyik, amiről most szeretnék mesélni. Ekkor már lejárt a bakaságom, és gyorsan elhúztam Pestre valamilyen újabb életet kezdeni, tulajdonképpen a rejtett burokban az lapult, hogy a sekélyes jazz tudásomat egy kissé feljavítsam. Ennek a következő stációja az lett, hogy bekerültem az Erkel Ferenc jazz tanszékére, a Postás Alapítványnál. Olyan volt ez az időszak miszerint ahhoz, hogy tudjam fizetni a tandíjamat is, no meg a házbéremet is, hajnalban kellett melót vállalnom, komolyan mondom hajnali fél ötöt írtunk úgy általában. Ez sem baj, hiszen egyrészt megszoktam a korán kelést abban az időben - ne felejtsük, hogy bakaság után voltam -, no meg ebben volt valami poézis is.
Nem hantázok.
De ami ezt az időszakot illeti, és ami a tegnap este eszembe jutott, az az, hogy ebben a periódusban olvastam Henry Miller Az amarusszioni kolosszus c. művét. Drága jó istenem! Mindenkinek ajánlom, aki szeretne életpezsgést érezni a javából! Hogy micsoda dolgok létezhetnek, ha egy kissé kilépünk a mindennapiság kelepcéjéből.
Azt mondhatná valaki, hogy nagyképűen beszélek, de tényleg az van, hogy be vagyunk skatulyázva. Az elszomorítóbb az, hogy mi magunk tesszük ezt magunkkal, nap mint nap. És minek? Megéri?
Szerintem az egyik legkézenfekvőbb válasz, ugyanakkor adekvát is miszerint a félelem rángat bennünket. Már megint erről esik szó. De nem hiába.
Mitől félünk?
Henry Miller fogja magát, még a második világháború kitörése előtt közvetlenül, és kipenderíti magát göröghonba. Akkoriban Görögországot még nem lepték el az amerikai turisták, még létezett a letűnőfélben lévő görög világ, a maga mitikus ködével egyetemben, bármivel. Párizsban lebzsel egy ideig, de rájön, hogy valami új ízvilág kell neki, és úgyis már egy jó ideje L.Durrell barátja próbálja lekérni perszónáját arrafelé. A kortárs írónak nem tud ellenállni, aki ugyanakkor az egyik legjobb barátja is. Göröghonban megismerkedik Katszimbálisszal, ezzel a mitikus magaslatokba teljes mértékben beleillő alkattal, és akiről tulajdonképpen a címadó önéletrajzi regénynek is beillő mű születik. Ő az Amarusszioni Kolosszus.
Mit mondjak még erről? El kell olvasni. Lázálomban heverő tájak, heves éjszakák, borivó népség, zene és költészet totális elegyedése, ilyen ez a görög világ, amiből nekünk már sajnos nincsen részesedésünk. Valami elsiklott.
Érdekesség, hogy ami Henry Millerre érvényes, miszerint nőbolond, és ezeket az élményeit folyton megírta a Ráktérítőben, a Baktérítőben, a Szexusban itt teljes mértékben hiányzik. Nincs jelen a nő a görög világban. Legalábbis a saját világában.
Nem hantázok.
De ami ezt az időszakot illeti, és ami a tegnap este eszembe jutott, az az, hogy ebben a periódusban olvastam Henry Miller Az amarusszioni kolosszus c. művét. Drága jó istenem! Mindenkinek ajánlom, aki szeretne életpezsgést érezni a javából! Hogy micsoda dolgok létezhetnek, ha egy kissé kilépünk a mindennapiság kelepcéjéből.
Azt mondhatná valaki, hogy nagyképűen beszélek, de tényleg az van, hogy be vagyunk skatulyázva. Az elszomorítóbb az, hogy mi magunk tesszük ezt magunkkal, nap mint nap. És minek? Megéri?
Szerintem az egyik legkézenfekvőbb válasz, ugyanakkor adekvát is miszerint a félelem rángat bennünket. Már megint erről esik szó. De nem hiába.
Mitől félünk?
Henry Miller fogja magát, még a második világháború kitörése előtt közvetlenül, és kipenderíti magát göröghonba. Akkoriban Görögországot még nem lepték el az amerikai turisták, még létezett a letűnőfélben lévő görög világ, a maga mitikus ködével egyetemben, bármivel. Párizsban lebzsel egy ideig, de rájön, hogy valami új ízvilág kell neki, és úgyis már egy jó ideje L.Durrell barátja próbálja lekérni perszónáját arrafelé. A kortárs írónak nem tud ellenállni, aki ugyanakkor az egyik legjobb barátja is. Göröghonban megismerkedik Katszimbálisszal, ezzel a mitikus magaslatokba teljes mértékben beleillő alkattal, és akiről tulajdonképpen a címadó önéletrajzi regénynek is beillő mű születik. Ő az Amarusszioni Kolosszus.
Mit mondjak még erről? El kell olvasni. Lázálomban heverő tájak, heves éjszakák, borivó népség, zene és költészet totális elegyedése, ilyen ez a görög világ, amiből nekünk már sajnos nincsen részesedésünk. Valami elsiklott.
Érdekesség, hogy ami Henry Millerre érvényes, miszerint nőbolond, és ezeket az élményeit folyton megírta a Ráktérítőben, a Baktérítőben, a Szexusban itt teljes mértékben hiányzik. Nincs jelen a nő a görög világban. Legalábbis a saját világában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése