Csak éppen bekukkintottam a google adta lehetőségekbe, hadd lám milyen adalékokkal szolgál számomra a tegnap esti, Gianina Carbunariu saját szerzésű darabját illetően. Az este a Yorick Stúdió (Marosvásárhely, Románia, Európa, Föld bolygó, Tejút nevű galaxis) kisebb társulata volt szíves bemutatni ezt az előadást, a Stop the Tempo c.produkciót a szűkre szabott előadói térben, de amely térnek mégis némi bájt kölcsönöznek az itt maradt oszlopok, hadd idézzék a régebbi időket. Felemelő érzés itt lenni olykor.
Mi a helyzet a színházzal mostanában? Ha nem vágod szájon a nézősereget, akkor máris nem csináltál semmit. Hogyan oldja meg ezt G.Carbunariu? Hát azzal, hogy olyan szövegtestet áldoz föl nekünk, nézői-istenségeknek, amellyel jól szájbabasz. Igen ez van, ekként paroláznak ezek a lírai hősök, és ezzel nincsen semmi baj. Így regélünk mi is már egy ideje.
Ezért van dinamikája az előadásnak is. Egy olyan dinamika settenkedik elő, ami a clubbing által nyújtott éjszakákat idézi fel számomra, amiben nekem is volt részem olykor. Mert a clubbingot nem lehet elkerülni. Mindenféle fazon megfordul ott, női meg férfi kiadásban. És kik ezek a karakterek? Nem tudjuk, de mindenesetre névtelenek, arctalanok is olykor a sok trendi máz miatt, és imádnak élni. (Imádnak élni?!) Ami nem is baj, hiszen én is imádom az életet! (Kissé más vonzatban.)
De hogyan eszik ezt? Hogyan kajálják papuskám? - kérdezhetném.
Végy három karaktert, akik nem tudják, hogy mit keresnek ebben a szét- és szertefoszló életben. Nem tudják egyszerűen, hogy mi az ábra. Az egyik leszbikusan eltévedt (holott lehet, hogy nem olyan rossz leszbikusnak lenni, nem tudom, még nem voltam az), a másik presztízskérdésre hajtó és trendiségét monomániásan upgrade-oló önjelölt dj, a harmadik három munkahellyel rendelkező sztahanovista (újabb nevén workaholic) papás-mamás kisasszonyka.
A színészi játék remekül bejött nekem, mások nem tudom miként vélekednek erről.
Mi a helyzet a színházzal mostanában? Ha nem vágod szájon a nézősereget, akkor máris nem csináltál semmit. Hogyan oldja meg ezt G.Carbunariu? Hát azzal, hogy olyan szövegtestet áldoz föl nekünk, nézői-istenségeknek, amellyel jól szájbabasz. Igen ez van, ekként paroláznak ezek a lírai hősök, és ezzel nincsen semmi baj. Így regélünk mi is már egy ideje.
Ezért van dinamikája az előadásnak is. Egy olyan dinamika settenkedik elő, ami a clubbing által nyújtott éjszakákat idézi fel számomra, amiben nekem is volt részem olykor. Mert a clubbingot nem lehet elkerülni. Mindenféle fazon megfordul ott, női meg férfi kiadásban. És kik ezek a karakterek? Nem tudjuk, de mindenesetre névtelenek, arctalanok is olykor a sok trendi máz miatt, és imádnak élni. (Imádnak élni?!) Ami nem is baj, hiszen én is imádom az életet! (Kissé más vonzatban.)
De hogyan eszik ezt? Hogyan kajálják papuskám? - kérdezhetném.
Végy három karaktert, akik nem tudják, hogy mit keresnek ebben a szét- és szertefoszló életben. Nem tudják egyszerűen, hogy mi az ábra. Az egyik leszbikusan eltévedt (holott lehet, hogy nem olyan rossz leszbikusnak lenni, nem tudom, még nem voltam az), a másik presztízskérdésre hajtó és trendiségét monomániásan upgrade-oló önjelölt dj, a harmadik három munkahellyel rendelkező sztahanovista (újabb nevén workaholic) papás-mamás kisasszonyka.
A színészi játék remekül bejött nekem, mások nem tudom miként vélekednek erről.
(Szereplők: Nagy Dorottya, Bányai Kelemen Barna és Csíki Hajnal, rendező Sebestyén Aba, fordító Demény Péter)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése