Barátaimnak

Egyem a lelkeiteket Kedveseim!
Sok mindent kell még együtt csináljunk, én ezt mondom ezen a gyönyörű napon. Ismét szikrázik a fény, az Élet teljes pompájában megnyilatkozik. (Nem kell erőltetni a dolgokat, főleg azokkal szemben, akik teljesen más irányba szeretnének menni.)
Gyönyörű az Esbjörn Svensson Attila lelkem, kösz, hogy felvetted! Égi zene, kár, hogy eltávozott ez a derék kreatív ember. De ez van egyelőre. Előbb-utóbb mi is követjük. Azt mondják az okosok, hogy az emberi élet 100 éve (és ez még sok) pillanat az Univerzum életében. Annak idején volt Eliadenak egy kötete, amiben szépen leírta az Univerzum életkorát a buddhista és hindu hagyomány szerint. Még az isteneknek is van életük. (Hehe.) Nem olyan könnyen megy az, teszem hozzá. Egy rakás Júga van, nem is untatlak Benneteket ezekkel, körforgások garmadája, utána lehet nézni. (According to Indian astronomy,^[who?] the world is created, destroyed and recreated every 4,320,000 years (Maha Yuga) ^[2]. - mondja a Wiki.)

De azért a Végtelen ideája megvan, legalábbis a lelkemben.

Szerintem hamarosan megyek vissza Szentgyörgyre, nem mintha Vásárhely annyira szorítaná a vézna kis testecskémet, de ott valami mozog, higgyétek el. Nem nagy dolgok ezek, csak éppen az emberközeliségnek az ismérvei.
Mit is jelent ez?
Az tudja igazán, hogy ez mit jelent, aki egyszer legalább az életében feladta az Énjét. Merem remélni, hogy ezt már megcselekedtem. De természetesen sosem lehet tudni. Az ember sokszor önző, és ez sem olyan nagy baj, csak éppen nem kell a kárt gyarapítani. Elég az Igék osztogatásából, ahogyan Apafej mondaná, egyem a zúzáját.

A tegnapi roma eset(többek között, mert sokkal több esemény is volt a tegnapi napban)

Éppen a komámtól jöttem elfelé (jó székelyes leírásban, és tényleg!), nos, hogy ne nyújtsam ezek már ott verték a szeget a korcsomában, a derék komámék, én arrafelé persze, hát hova máshová?
És ahogyan jöttem elfelé, egyszer csak arra lettem figyelmes ebben a nyáresti hőségben, ami már kellemesbe csapott át lassan, hogy valaki gerjeszti a feszültséget. Egy tagbaszakadt cigány iparoslegény tolakodott be a képbe, nézem mi a csoda hogyan kerülnek ezek ebbe a filmbe. Nosza, mondtam magamban, én nem is kerülöm meg ezeket, hanem szépen pont egypár centire tőle kerülöm majd ki. Ezt azért is, hogy a feszültséggel legyen meg a viszonya az embernek. Ez azért fontos, mert azt hiszem, hogy az a fajta stresszmentes élet amire áhítozunk nem nagyon létezik. Legalábbis nem a steril körülmények közepette.
Szóval azt mondtam magamban, hogy én legalább nem vagyok részeg, ő meg annak látszott, és ezért az én különbejáratú reflexeimben nagyon is megbízom. Testesebb volt, nem is tagadom, de nehezebben mozgott az előbb felvázolt okok miatt. Ezért esetleg lekenek egyet én is neki, majd pedig hátrálok, és gyors fejszámításokba merülök a teendőket előkészítendő (éljen Rejtő!).

Aztán nem lett semmi, csak az iparoslegény megkente az éppen mellette elhelyezkedő kerítést, a feszültségi játékok okán. Persze erődemonstráció, miegyéb. Ez engem nem zökkentett ki a nyugalmamból. Ha hiszi valaki, ha nem.
Tovahaladtam mellettük rövidesen, és aztán egy kis idő múlva utolértem az egyik ismerősét, kissé felnyalt frizurával, és közösen tekintettünk vissza az események színhelyére. Sajnos azt láttam, hogy nekiesett egy nagy pofonnal az idősebb pasasnak (ott volt az addig is, és ez volt a legrészegebb, alig állt a lábán szegény). A mellettem lévő mondta, hogy az apja...
Elhittem neki. Mit is tehettem volna?

Gondoltam visszamegyek, hátha valamit lehet tenni. Egyrészt a legény abbahagyta a betyárkodását, majd pedig arra gondoltam, hogy tényleg van olyan helyzet amibe nem kell beleszólni. Vannak olyan dolgok, és ez egy kissé karmikus, hogy ha beleszólsz, akkor jön utána a többi. Azaz a sorsod akár elindulhat egy irányba.
Mióta hiszek a sorsban?
Lehet nem hinni a sorsban? - kérdem viszont.
Ilyen ez. Mosolyogni kell, mert az emberivé teszi az arcvonásainkat.

Kommunikálj!

Sok a csatorna amin kommunikálunk, már nem is tudom mikor érünk be a célba. Persze ez kellene. Kezdve a Y!Messengertől, Windows, MSN, itt van még a mail, a mobiltelefon, a Skype, a kutyának a töke, majd minden.
S mit érünk mindezekkel?
Csak összekutyuljuk az amúgy is pipalábszárakon küzdő kommunikációnkat, mert nem azonos a szó által meghonosodott jelentés (más backgroundból jön majd mindenki, hogy legyek én is egy kissé trendi alany).
És mi lesz az élő beszéddel?
Ezért aggódik egy rakás hagyományőrző, akik megmerevedett arcizmaikkal le- s fel járkálnak azt hirdetve, hogy már nem létezik a szemben álló.
Tudniillik.
Hiába mondasz neki valamit nem hallja, mert vagy a megcsörren a telója kérem szépen, éppen az adott pillanatban, vagy esetleg már valahonnan máshonnan jeleznek neki, hogy dolog van.

Szóval akkor mit lehet tenni? Semmit sem, a folyamatot úgy néz ki, hogy nem lehet leállítani. Vannak kísérletek arra nézve, hogy egységesítsenek kommunikációs csatornákat. Azt hiszem a japánoknál kezdődött el, ha nem tévedek.

John Butler Trio - Something's gotta give

A little feeling in my gut that I get of late
When I think about these cats running the world with hate
I say: something's gotta give

Got the whole world fighting for the Texas Chief
Got a letter for you, got a letter for me
But the kettle's leaking like a sieve

There's a puddle on the floor
There's a puddle in the sky
The kettle's leaking so much man it's burning my eyes
Can't you just throw that damper out

On the subject of throwing stuff away
I know some deaf men who can't hear a word we say
No matter, No matter how loud we do shout

And I say...

Something's gotta give right now boy
Something's gotta give right now
Something's gotta give right now man
Something's gotta give right now

I was reading the newspaper just yesterday
Got the headlines reading God bless the USA
And I thought: God Bless Everyone

God bless the people in New York when they were attacked
God bless the children being bombed there in Iraq
God bless the goddamn junkie with a monkey on his back
God bless everybody under the sun

Cause the world ahead will end If we don’t have love
Do your job and pay attention to God above
But eventually the only guarantee will be that the tea in your tank will run dry

Because without love you know there aint no life
You can duplicate it and bottle it up all you like
But it doesn't mean you're gonna get another try
Get another try boy

Something's gotta give right now boy
Something's gotta give right now P-Yoo
Something's gotta give right now man
Something's gotta give right now

I Said..
Something's gotta give right now boy
Something's gotta give right now (Yeah)
Something's gotta give right now
Something's gotta give right now.....

Hírügynökségeink

Hogyan tévedhetnek a hírügynökségek, hetilapok? Hát így: Dénes József halálhírével kapcsolatban, aki jelen esetben nem én vagyok. A HVG és a 168 Óra Online is tévesen informálódott, vagy egymástól falták el az infót. Tehát téves a kapcsolás, hiszen a Hírnökökben, a Várszegi Tibor előadásában, a MU-ban, 2002-ben én játsztam, és nem Dönci. Akivel semmi bajom nincsen, most is a neten azért kerestem rá, hátha valamilyen zenéket le tudok majd tölteni. Na, de ilyen az élet, groteszk és sokszor kiszámíthatatlan. Persze Isten nyugtassa!

Fesztivál

Nézem a Zsolti (Lovacska) fotóit, mintha valami kimerevedne a világra, ezek azok az arcok, akik sokszor az esőt is próbálják kiállni. Persze mi is ott voltunk az esőben, jól megáztunk, ezért nem is orrolok senkire (miért is kellene?). No, szóval kellemesen telt el az az este, amíg bent voltunk, mert az idén csak egy este jutott, nem mintha nem fért volna bele még egy, a javából ízesen. Kellett volna ez nekem?
Igen, nem is olyan nagy baj, hiszen azért volt egypár szép szemrevaló kis bűbájos teremtés (most azt hiszem egy kissé feldicsérem ezeket a fura lényeket akik nem tudnak nyugton hagyni, folyton lefoglalják mentális kapacitásom majdnem teljes egészét), mint mindig, itt is vannak, jönnek, belekóstolnak a life-ba, mert ez a trendi, nesze neked kis fesztiválhangulat.

Oszt ott vannak az emberiségnek a többi képviselői, jelesek, mind-mind a szellem és lélek búvárjai és explorerjei. Hm? És akkor kik lennének ezek? Jó kis rockerek, majdnem mindig ugyanazt fújják, ha kell ha nem, semmi változás a szövegben, de legalább nagyszájjal. Igen, ezt nem is lehet másként, mondom én, hiszen annyi a mondanivaló, hogy ilyenkor a garaton alig fér ki, éppen ezért a szájüregnek teljesen ki kell tágulnia, és kiadnia azokat az artikulálatlan hangokat.
És nem mintha olykor mi nem tennénk hasonlókat.
Mert mi is eláztunk egy kissé kívül is, meg belül is.
De van egy igényszintem (ez most egy kibaszott sztereotip és közhelyes elszólás volt).

Igen, nehéz írni egyelőre egy ilyen élményről, mert mindig van benne valami ellentmondásos.Valami, amit nem igazán tudok megragadni semmilyen szószerkezettel, mert nem engedi a helyzet. Egyrészt ilyenkor élvezem azt is, hogy elvegyülhet az ember teljes mértékben az emberáradatban (és milyen emberáradat!), másrészt pedig a nagy hullámzások megkérdőjelezhetik a szenvedőben (jaj!), hogy mit is keres itt valójában. Minek jött ide, mi a vonzalom tétje és tárgya kérem szépen?

Egy bizonyos beállításban igazat kell adnom a komámnak, amiért az állította, hogy itt valójában egy piacról van szó, kérem alássan ez egy erotika piac. Persze vannak akik hánynak, és ez nem annyira gusztusos, de kit érdekel egyrészt, másrészt nem fontos, komolyan mondom.

Kierungok

A minden?
Miért ne lehetne úgy élni, hogy mindenünk meglegyen? - teszi fel magának a kérdést Brüelly La Pagliassones, az argentinai bűvésztudósok egyike. Sokan már körüljárták e témát, és azt próbálták megfejteni, hogy ki és mi is lehet ez a bűvésztudós, vajon milyen területen aktiválhat. Nem volt könnyű senki számára sem ez a feladat, hiszen tudásukat, mint oly sok, a homályba vesző tudomány képviselőit is ugyanakkor, valamiféle misztika övezi körül. Nem lehet tudni honnan származik tudásuk, de azt sem, hogy mifelé tartanának.
Az obskurusság szinte kötelező ezekben a megközelítésekben.

Valójában egy keresésről beszélnénk ilyenkor. Valamit meg kell keresnünk, el kell jutnunk egy adott szintre, ahonnan be lehet látni az élet Egész terepét. Egyféle holizmus ami ilyenkor szóba kerül.
De mi ez a keresés? És nem utolsó sorban mi hajtja ilyenkor az alanyokat erre a keresésre?
Keresni kell majd mindent. Hiszen ha nem, akkor semmi sem adatik meg. A kierungok kihalása és Atlantisszal való kapcsolatuk c. remek opuszában pontosan rávilágít ennek a lényegére. A kierungok legalább olyan mitikus népnek tartották magukat, mint az atlantisziak. Csak utóbbiaknak szegényeknek az a sors jutott, amit mindenki ismer.
Miért kell elmerülni, teszi fel a kérdést a remek tudós és kitűnő filantropikus is egyben, amikor úgyis megtehetjük azt amit igazán szeretnénk? Miért kell folyton determinálódnia az emberi létezésnek, amikor magunk szabhatunk meg jobb és élhetőbb jövőt magunknak?

Mi a bűvésztudós, és mivel eszik?

Nos, ha egyértelműen szeretnénk a témát kivesézni, anélkül, hogy különösebb akadályokba ütköznénk az értelmezést illetően, annyit le kellene szögeznünk, hogy egy bűvésztudós igazi és remek ember. Ha székelyes megközelítést adnánk a definíciót illetően, akkor azt mondhatnánk, hogy derék emberek hada alkotja ezen tudóscsoportok zömét. Hiszen az a helyzet, hogy nem kevés képviselője van ennek a szociális szektornak.

Hogyan hatnak a szociális szektorra?
Nem akarnak hatalmat. Ezt a félreértést már az elején tisztázni kell, hiszen olyan hangok is fennakadtak a sajtó kietlen hálóin, amelyek úgy próbáltál beállítani ezeket az embereket (igen, nem vicc, ezek is emberek, ugyanúgy szükségleteik vannak!), mintha valamilyen előretolt idegen hatalom érdekeit szolgálnák alávaló hűséggel.

Női képviselői is vannak?
Igen, erre a kérdésre teljesen pozitív és affirmatív a válasz. A demokrácia és esélyegyenlőség teljes mértékben helyet talál magának a bűvésztudósok mozgalmában.
(folyt.köv.)

Kalandok

Abban az értelemben is szép napoknak értelmezem az életem útját, ha egy kissé borongós idő járja. Már abban megegyeztünk egypáran, hogy én mediterrán alkat lennék, és ebben tényleg van valami, hiszen a télnek hűvösségét nem bírom annyira. Remélem, hogy az idén valamivel jobban fogom ezt megoldani, és másképpen állok neki eme probléma megoldásához.

De amúgy probléma ez?
Sokat filóztam ezen (többedmagammal is olykor), hogy a problémát kellene kiiktatni, legalább a nevével kellene egy cserét elkövetni. Azaz ne problémának nevezzük, hanem egy megoldandó feladatnak. Én úgy érzem, hogy történelmileg is egy rakás por rakódott rá a probléma mikéntjére, hiszen rosszul hangzik, pejoratív. Szépen kellene élni, és ez nem egy könnyű feladat.

Nem könnyű megtanulni azt, hogy ne ócsároljunk másokat fölöslegesen, hogy egyfolytában ellenségképben gondolkodjunk. Ezek mind-mind gátak, olyan átjárhatatlan szakadékok, amelyek az élet normális menetéből való kiröppenést biztosítják. Élet normális menete alatt most valami olyasmit értek, mint amilyent Hamvas is próbált megmagyarázni, egyelőre nem pécézem, hogy sikerrel-e vagy sem. Tény, hogy nekiveselkedett, és valamit szeretett volna ezzel elmondani.
Végül is mi a normális élet?

Nem tudnám olyan könnyen megfogalmazni, de lehet, hogy olyan mint egy ízletes étel. Nem túl fűszeres (mert attól aztán könnyezik az emberfia, vagy éppen megfekszi a gyomrát), nem csak egy-két alapanyagból készült. Azaz valamilyen kaland fogalma kell átjárja, hanem akkor az egyhangúság bélyege kerülhet rá, és azt szintén nem érdemes leélni.

Természetesen vannak olyanok akik egyhangúan szeretnének élni. És régebben amennyire ezt nem tudtam befogadni, mostanában talán mégis sikerül ezeket tolerálnom. Valamennyire próbálkozom, legalább.

Szóval kaland, azt hiszem ez kellene egyre inkább nekem. Jobban meglátni az élet keresztmetszetét, hogy mi is rejlik a mélyben, ugyanakkor azt is elfogadni, ha valaki a felszínen lubickol, ezt is valahogyan toleráljam. Nem kell mindenkinek egyformának lennie.
Ilyeneket kívánok ezen a nyáron magamnak, és úgy néz ki, hogy a kalandjaim máris megkezdődtek. Eddig semmi panaszom nem lehet a nyárra.

Kontextualizálni

Most rátaláltam Moldova György Che Guevara szellemét éltető prózájára (ha prózának lehet nevezni, nem tudom, bele kell majd nézzek). Érdekes ahogyan a Che szellem újra meg újra áthatja a közszellemet. Egyrészt ott leledzik még mindig a porondon a baloldaliság eszméje, ami nem látszik kimúlni még mindig, mintha az örökkévalóságig eltartana.
Pedig szerintem ez sem tart örökké, csak egy ideig. Az emberi téboly mindig kereteket szeretett szabni magának, éppen ezért folyton ideológiákat keres magának, mert másképpen nem tudja jól érezni magát a bőrében. Miért van ez? Valamikor régebben írtam én egy esszét Che szellemi nyúlványairól, amit lehet, hogy ide is felteszek egyszer.

Egyrészt kultúrtörténetileg adott, hogy folyton valamilyen eszme hatásköre kapjon érvényesülést. Nevet kell adni a dolgoknak. (Persze ezzel Occam borotvája érvényes, azaz a létezők számának a fölösleges szaporítása.)

Egyre inkább az az érzésem, hogy semmilyen keretet nem kell szabni az életnek. És ez nem szabadosság, még ha egyesek ezt így látnák. Ez nem jelenti azt, hogy közben egy adott napnak bizonyos perceiben az ember ne lehetne polgár, kozmopolita, bármi. Azaz teendőit végezze rendesen.

De hogy valamilyen keretbe helyezzem a Történetnek a nagy részét? Minek? Hol éri meg? Kinek jó ez? Tudom, hogy egy irodalomtörténész teszem azt, folyton keretbe helyezne, mert nem tudja meginni a reggeli kávéját sem nyugodtan, ha nincsen kontextus. Hogy mennyire szeretik ezt a szót, hogy kontextus, kérem szépen! Én is rászoktam, hogy intelligensebbnek tűnjek olykor, de azért egy kissé nevetséges, toldom meg.

Na itt abbahagyom egyelőre, majd még visszatérek ha Moldovát kiveséztem. Szóval kontextualizálni, hujh de utálatos!

Magritte

Alkonyatcsend

"Sárga csészémben gőzölög a kávém. Az ágyam vérpiros, a falon néhány festmény. Itt aludtam az éjjel. Késő volt amikor letettem a könyvet, aztán valami repülésről álmodtam. Hogy valaki elvitt volna valahová, repülőn, nemrég szerezte meg repülési engedélyét, és ehhez képest sokat repültünk volna. Emlékszem hogy a Jeges tengeren és a Magellán szoroson át kellett volna repülnünk zord időben. Izgatott is, de a halálfélelmem erősebbnek bizonyult bárminél, arra készültem, hogy lemondom az utat, csak azt nem tudtam hogyan mondjam el.Végül elmondtam.

Megérzem a dolgokat előre.

Ha valakivel találkozom, az első percben érzem a vonzást vagy a taszítást. Ha taszít akkor bosszant minden mozdulata, a hangja, ilyenkor nehezen tudok udvarias lenni, ahogyan egy jólnevelt ember szokott. Ha vonz akkor egy perc alatt megszámlálhatatlanul sok kérdést teszek fel neki, sokszor úgy, hogy nem is a válasza, inkább a kérdésem szüli a következőt. És egyre mélyebbre megyek. Sokszor elég meglátni valakit, hogy mindent tudjak, és mielőtt bárki azt mondaná, hogy a látszat csal hamar mondom el, hogy nem csal. Ha jó a szemed, semmi sem csal.Ha jók az érzékeid mindent tudsz. Ha ismered magad, ismersz mindenkit - csak úgy, önmagától,minden erőfeszítés nélkül sikerül ez.
De ehhez kellenek az üres órák, a lélek és a test teljes nyugalma, otthonvilága, alkonyatcsendje. Ehhez kell Isten, miközben fogalmam nincs, hogyan lehet Róla egyszerűen írni.

A repülő - mondanom sem kell - lezuhant. A Jeges tenger fölött sűrű ködbe keveredett, és a vízbe zuhant. Csak néhány csendes óra hiányzott az ő életéből is."
(Jani barátom blogja, Alkonyatcsend)

Megjegyzések

Naplószerűen kell élnem, és az írásaim is ilyen jellegűek nagyjából, de nem zavar. Egyelőre meg kell oldanom a technikai feladataimat (amelyek azt hiszem majdnem mindig is adódnak).
Lehet-e technikai feladványok nélkül élni?

Ezek a következők:
- pályázati feladványok, amelyek magukba ölelik mindazon aktivitásaimat amelyekkel foglalkozom: zene, közösségépítés, környezetvédelmi kérdések, egészséges életmód stb

- rutinszerű mozgások főleg a szociális szegmensben, ami nagyobb hatékonyságot és nagyobb gyorsulást vonhat maga után; ennek persze az a lényege, hogy ne menjen a minőség róvására

- ugyanakkor a rutinszerű mozgások unalmat is generálhatnak, ezt az utóbbi járkálásaim során igenis megfigyelhettem azoknál akik nem a fejjel és lélekkel megszervezett munkában élnek

- alkalmazkodási paraméterek garmadája (enélkül nagyon nem is lehet megélni, de amolyan módon, hogy mégis békés és élhető megoldásokat éljünk meg)

Tusványos

Igen mondom, megint itt a Tusványos, le kellene menni, de vagy az időm nem engedi (van tennivaló bezony), vagy pedig egy kissé leunnám az ott lezajló eseményeket. Nem tudom, hogy valamivel feljavulhatott az ottani világ, hogyan és miként kezdenek hozzáállni, hogy működőképes dolgokat allítsanak pályára. MŰKÖDŐKÉPES, még egyszer leírom, hogy lássák azok is akiknek látniuk kell.
Amikor még Bálványosi Szabadegyetemnek nevezték, anno, akkor szívesen vettünk részt a vitaindítókon, beszélgetéseken, bármin. Akkor még Egyed Péter is, az egyik tanárom az egyetemről is tartott előadásokat. Nem tudom, hogy az idén meg lenne hívva, lehet más dolga is akadt. Sok oka lehet egy bizonyos jelenségnek.

Szóval remélem, hogy most is ízes az ottlét, nem is szeretnék belekozmálni a jelenlegi kosztba. Van egy halvány sejtesem, hogy mégsem sikerült olyan utőképes brigádot összehozni, akik komolyan vállalnák a feladatukat. Van egy ilyen sejtésem, és nem tudom megokolni, hogy miért.

Ha kimegyek és minden rendben, akkor megírom. Gondolom a csajozás-projekt a leginkább jelenlévő, és az Egók Párharca néven futó végéerhetetlen szöszölés és egy helyben való toporgás, és ezt mint férfi aláírom, de mint kultúrember (hajh, kultúrember, már nem tudjuk, hogy mit jelent!), szóval mint egy érdeklődő és kíváncsi lény már nem értem annyira.

Persze mellek meg seggek. Én is nézem, és van amikor megfogom ezeket.

De akkor legyen a neve Tusványosi Seggszájbál. Már csak azért is, mert sokan segget csináltak az évek során a szájukból, hogy a régi babámat idézzem. És ez is olyan visszataszító, nem?

Utólagos megjegyzés: lementünk és megnéztük, nem volt rossz, az Anima Sound System szarul zenél, már nem a régi, a Kistehén Zenekar jó volt, ezenkívül mindenki ivott mint a kefekötő, a fiatalság mondom, hát kiről is beszélnék? Jól van, mondom, sok a jó nő arrafelé, talán jövőben ezért megyek majd le... az idén viselkednem kellett, mert komolykodom viszonyilag...

Bastille

-És éljen a Bastille eleste!
Ilyenkor a nagy magyarok kesernyésen húzzák el a szájuk szélét, hiszen ami francia az menjen a fenébe, hogy finoman fogalmazzak. Ebből a szempontból a magyar érzésű közlegénynek igaza is van. Hiszen minek kellett az a fene Trianon, szükségünk volt rá?

Nem volt szükségünk, de a francia átiratnak is működnie kellene.
Szét kell választani a problémát, ketté kell szelni magyarán.
Egyrészt ott van a francia politika, amelyik egyáltalán nem szimpatikus a magyarnak. És ezt én is aláírom.
Másrészt pedig a francia kultúrát is meg kell említeni, és emennek a nyugati civilizációra tett hatását. Hogy azt se feledjük el, sok olyan menedékjogot kért kultúrember húzódott meg Párizstól kezdve egészen le az Aranypartig, hogy se szeri se számuk. Amikor bezzeg olyan idők voltak, hogy itthon (igen, itthon!) nem lehetett már levegőt sem venni.

Nem akarom menteni a francia bőrét, nem bizony. Azt amit Clemenceau tett még egy jó ideig vizsgálni kell, holott úgy vélem, hogy ő is csak egy csavar volt a rendszerben, még akkor is, ha éppen vezető pozicíóban volt, mint miniszterelnök.
Aki fent van, nem egyértelműen egyedüli döntéshozói szerv, vagy entitás. (Azért menteném én Clemenceau bőrét, mert fizikus is volt, és ezek nem egyértelműen ostobák?)

Sok a kérdés, és nehéz ezeket megválaszolni felületből.
Nemrég jegyeztem meg egyik barátomnak, hogy az a veszélyes ember, aki csak egy-két könyvet olvasott. Mert azt hiszi, hogy az igazság birtokába jutott.
Ennél csak az jobb aki sokat olvasott, vagy aki nem olvasott semmit. Legalább annak van józan paraszti esze.

Jazzesdi

Ahogyan most elnézem youtube-on az az érzésem támad, hogy egy kissé visszaszorult a jazznek a hatásköre. Mintha valamilyen oknál fogva jobban mennének a tömegzenék, kelendőbb portékának felelnének meg. Természetesen ezzel nem mondtam semmi újat.

Olyan felvételeket is találni, amelyek kis házikoncertek valójában, amolyan kamarazenei megnyilvánulások. És nézzük csak, ez teljesen rendjén van. A reneszánsz és barokk kor koncertjei is ekként működtek, sokszor kamara felállásban, kis házi mulatságokként. És még az ún. klasszicizmusban is tovább folytatódott ez a szokás.

Akkor meg minek aggódnék?
A tömegtermelésű zenék egyre inkább elárasztják a zenei piacot (és nem véletlen, hogy itt is piacról beszélnek), hát ha van rá vevő, akkor tényleg eladható, és valaki meg is teszi.
Szokták mondogatni, hogy ha nem a cselekszi ezt meg, akkor b fogja. És ennek van valamilyen evolúciós vagy szelekciós logikája.
Aki hamarabb ér be a végállomásba, azé a királylány.

Mindig bolondul

Kerezsi Csongi, Kelemen Pityu és jómagam egy Szimplában eltöltött session alkalmával. A felső képen Feri barátom nyúzza kegyetlenül a fújnivalóját, én pedig próbálom a lépést tartani. .

Szent Iván napi koncertek

Sepsiszentgyörgy-Sugásfürdő, jún.20-22 (felső képen: Hána László, Ségercz Ferenc, Dénes József)

A helyzet

"87 őszén levelet hoz a postás a bolondokházából. Egy hosszú évek óta ápolt barátom írja.

Kedves Teddy!
Most a bruttósítás hónapjai következnek szilveszterig és minél bruttóbb lesz az ember január 1-én, annál jobb, mert ha el fog fogyni, akkor jövőre nem lesz mit bruttósítani és egy ideig így marad minden. A mostani idő Mo.-on a helybenjárás éve és azt csak az bírja idegekkel, akinek van a tarsolyába és meg tudja őrizni majd a menetre, az első állomásig, ahol majd osztás lesz. Semmit sem érdemes kiadni, de őrizni kell és ködösíteni, mert erőszakosak, akiknek nincs tartalékuk, félnek, hogy a menetre elfogy az erejük a helybenjárás alatt. Helyben járj egyelőre, ez van. Most mindenki, akinek sok van, többet vett, mint amit elbír, lead, mert fáradt a helybenjárástól. A villamosból nem szabad kilógni, mert elsodor a forgalom. Még akkor sem, ha áll. A Komlós is úgy tudott karriert csinálni és a kabarén tartani a kezét, hogy elmagyarázta a követnek a poénjait, mielőtt a kollégáknak leesett volna. És ez ezután is így lesz a politikában és egyre inkább. Tudod, lehet hogy nyugdíjba mennek a "nagy" öregek; de azért a bábjaikat továbbra is ők irányítgatják és azt hiszik, hogy a végtelenségig. Nehéz most tisztán látni, ki kit mozgat, de ez a káosz nem magától megy, az biztos.
Minden jót
barátod János"

(in. Farkasházy Tivadar Tévések végjátéka, Új Idő Kiadó, 98.o)

Más
A tegnap Misivel egy kissé elvitáztunk azon, hogy ki is játszta a Modigliani c. filmet, és ő Andy Garcia mellett adta le a voksát. Én nem erre emlékeztem, de ahogyan most nézem az imdb-n, látom, hogy igaza volt. Szerencsére csak egy habos kávéban fogadtunk.
Miért mondom ezt?
Azért mert nem én nyitottam meg a Modiglianival való kacérkodást, a duma terén, és a tegnap a nőiesség bejegyzésemhez mintegy "véletlenül" Modigliani illusztrációt szúrtam be. Ő abból az irányból konferálta fel szövegét - a film szolgálván alapul a fejtegetéseihez - , hogy Modigliani vak nőket festett meg, pontosabban a szemüknek kihagyta a helyét. Ezt fejtegette egy fiatal lánynak, és még a szem a lélek tükre visszatérő, enyhén sztereotip gondolványokat.
Csak eszembe jutott.

Nőies

A nő
A nő természetesen velejárója az életemnek, azaz természetes velejárója, nem is tudnám elképzelni enélkül ezt a vidámságot és kalandot, amit életnek becézgetünk. Olyankor szárnyalások jönnek létre, a hetedik magasságokban pörgök, forgásaim szédületes sebességet vesznek föl.

Az is nagyon jó volt, amikor zuhanyozás után énekelve jött ki a fürdőből. Ekkor már tudtam, illetve sejtésemben megvolt az a lényegi elem, hogy talán mégiscsak valaminő horizonttal fog rendelkezni a közös mulatságunk.

Mitől nő a nő?

Mondtam kollégámnak, hogy nem is annyira a fizikai szépség adja meg. Természetesen valamilyen szinten rendelkeznie kell egy kis szépségnek is, azaz birtokolnia kell a fizikai szépséget. De ez még a küllem jegyébe tartozik.

Aztán végül is abban egyeztünk meg (az egyik teraszon, kellemes délutáni körülményekben, szürcsölgetve némi üdítőket), hogy a mozgás, a gesztusrendszer, az éppen pillanatnyi kedélyállapotok játékos mozgása és változása adja meg számomra a nőies létezés zálogát és mintegy mérceként szolgál ebben a megközelítésben.

Ha valamitől bezsong az ember, akkor talán ez lenne.

Természetesen pajzánkodások garmadája, és a humoros fűszerezés sem elhanyagolható. Mindig annyit kell ebből alkalmazni, amennyire a mérce ezt adagolja. Persze van egy bökkenő: ezekben az esetekben a felborítás mindenképpen ajánlott. Hogy ne egyértelműen kelljen a sztereotip perceket megélni. Az eredetiségünk abban is megnyilvánul, hogy felborítom az elveimet. Henry Miller női viszonyaiban is ezt teszi. Tulajdonképpen azt is mondhatnám, hogy a szerelem a felborítás és betartás határmezsgyéjén egyensúlyozik. Egy percről percre haladó kötéltánc, tátongó és szédítő mélységekkel.

Mitől ennyire zsibongó és megfeszített ilyenkor a létezés, avagy a létezésem? Az egyik megközelítés szerint attól, hogy a vélt együttlétet nem szeretném elveszíteni. Hiszen egy rettenthetetlen illúzió kelepcéjébe kerülök (és persze mi nem illúzió úgy általában), de ez egy olyan illúzió amit valóságnak teszek meg. Kikiáltom a végső valóságomnak, mert csak ebben szeretnék élni.

Élni kell hagyni magunkat.

Bringák 2.

Kipenderültünk a panzió nyitott kapuján, gördültünk mint valamilyen helyi sárkányok, aztán megnéztünk egypár műemléknek is beállítható házat. Úgy néz ki, hogy sokan befektetnek újabb restaurálásokba, ez a tábor is amelynek a meghívottjai voltunk műtörténészek és műépítészek hadából állt.

A nap egyik lényeges motívuma akkor következett be, amikor úgy döntöttünk, hogy egy rövid kis kávéra betérünk az egyik helyi kocsmába, mintegy megszimatolandó az itteni jelenségeket. Egy kalapos, soványabb cigányember (roma, tessék) szürcsölgette a sörét békésen az egyik asztalnál a teraszon, mi biccentettünk, ahogyan ezt illik faluhelyen, majd rendelésünk következett. Majd aztán kifelé a teraszra, szemben a cigány férfival, mondhatnám átellenben.

Egy kis idő múlva egy társa szegődött a cigánynak (roma), egy vidám öregember megtestesülésében. Mint utólag kiderült, régebben a szentgyörgyi színház sofőrje volt, és egypár ízes anekdotával szolgált nekünk, hogy bele ne fulladjunk az olcsó nesszkávé élvezetébe. De ami nagyon jókedvre derített minket Ferivel, az a következő történet volt. Mint kiderült a falu harangozója elmulasztotta a dolgát, és emiatt nem szólalt meg a déli harangszó. Ez még hagyján is lenne, de az oka már annál jóval érdekesebb. Hiszen a faluban a református templom mellett egy ortodox felekezeti templom is található, és ennek a pópájához ment el a református harangozó napszámba. Ez mindenesetre mulatságosnak tűnt nekünk, és ennek az eszmei jellegébe már bele sem merek gondolni. Persze nem akarok semmilyen következtetést levonni, csak érdekességként említem inkább.

Majd kedves ismerősök gyors látogatása következett, a falu postamestere, ahol olyan szívélyesen fogadtak, hogy az mesébe illő. A szomszéd kúria következett, felújított épület ez is, gyönyörű lugassal. Itt a Kerezsi család fogadott minket szeretettel, egy kis helyi kifőzésű pálinkával megkínálván. Az ánizsos íze az unicumra emlékeztetett, mondták is, hogy Bikuncum vagy valami hasonló.

Aztán gyors visszakozás, máris a bicikliken teremtünk ismét. Hajtás, gyors búcsú a panzióban, országút reload.

Kánikula, napfény, boldogság az országúton. Rövid ebéd, zuhanyozás, majd az árkosi felvételeket gyúrtuk tovább.
Kiérkeztem Árkosra. Ferinek a kúriája mesebeli. Kúria? Majd egyszer mellékelem a fotókat is.

Bringák

A tegnapelőtt
Hogy tényleg megbolondulok ebben a nyárban? Igen benne, tövig, nyakig, ezért mondom, hogy ebben és nem ezen. Lesz ilyen mindig talán, és legyen. Annyira kell mindent csinálnom, amennyire ténylegesen a belső elfogadásom belátja. Ilyen és ehhez hasonló elhatározásokra jutottam időközben.

Az elmúlt napok egyik élménye a Bikfalvi odabiciklizés volt, csak úgy hamarjában nekiveselkedtünk és letekertünk 15 km-t. Ami ha úgy nézzük nem is olyan sok, de nekem igenis jól esett, kapóra jött, hogy úgy mondjam. Az idő remek volt, a lenyugvó nap az aranysugarait küldözgette vendégségbe a még talpon lévő földi lakosainak. Mi vidáman hajkurásztuk az aszfalt által diktált irányt.

Egypár falun áthajtottunk, és arra gondoltam, hogy majd legközelebb milyen jó lenne gépet hozni magunkkal, vagy esetleg akkor egy jobbat is vásárolnék magamnak, mert dokumentálni való lett volna bizony bőven. Itt most elsősorban a falusi létezés néhány aspektusát próbálom ecsetelni. Ebben a megközelítésben mondom, hogy ahogyan éppen regnálnak a férfiemberek, öregebbek és fiatalabbak a falusi kocsmában, annak már van némi feelingje.

Ez akkor kapott meg, amikor Uzonon viharoztunk át, némi túlzással mondom persze, és az egyik kanyar előtt, amolyan kopottas magányában egy kocsma bontogatta kínálmányait. A teraszán pár lézengő férfiember, egy öreg talán szónokolt. És ez lett volna az a pillanat ami megörökíthető lett volna. Az öreg már jócskán begörbült, és a szónoklatának görbülete is a tetőpontján ívelt.

Na de ezt most nem részletezem, ennek vizuális lepárolgása volt a lényeges.

Aztán egyszer csak megérkeztünk Bikfalvára, és enyhe meglepetésemre egy olyan panzióba kerültünk, ami már erdélyi viszonylatban csinosnak mondható. Talán még európai szinten is megáll a lábán, sőt. Szívélyes fogadtatásban részesítettek, gyors kínálmány az estebéd szintjén: gulyásleves és valamilyen ízletes második fogás amire nem emlékszem most. Véletlen ez?

Miután vidáman elfogyasztottuk a nekünk felkínáltakat, még egy kis szemrevételezés után hangszereinket kipakoltuk, és nekiálltunk egy kis melegítőnek. Saját darabjainkat játsztuk főleg. Már jócskán beesteledett időközben, szép csillagos nyári ég feszített a fejünk fölött. A fiatalok egy része mellénk szegődött zenei produkciónkat élvezendő.

Majd kissé később a tábortűz pattogott hetykén, lehettünk olyan harmincan körülbelül. Itt egy kissé autentikusabbra vettük a produkciónkat, de azért olyan elemeket is bekevertünk, amelyek megengedték nekünk, hogy elszálljunk a kreativitás spontán mezsgyéjén. S.Feri barátom és kollégám rövid kis anekdotákkal szolgált a néha lekókadó fejeknek, finoman megküldött pajzán fűszerezéssel, hiszen itt csakis fiatalok voltunk, a korosztályunk mondhatom.

Éjjel kettő körül lapítottuk meg a nappaliban elhelyezett matracokat. Mielőtt végleg álomba ringattuk volna magunkat, Ferivel egy kis fejtegetésbe merültünk, amolyan tudományos módon, hogy miként is kellene aludni. A lényeg az, fejtegette ő, hogy lábbal mindig a patak folyásának irányába kell aludni. Ezután az következett, hogy gyorsan megegyeztünk a feng-shui nem is ér olyan sokat, hiszen van olyan, hogy nem szükséges az a méregdrága műszer amit eladnak az újgazdagoknak (átlagban 5000 euróért), mert az egyszerű ember ezt megoldja kutyával és macskával. Ahol a kutya alszik ott kell az embernek is aludnia, ahol a macska, ott semmiképpen sem. Ez az éteri üzenet teszem én hozzá, a kutya a pozitív energiának a letéteményese, hiszen szintén társas lény. (Nem biztos, hogy el kell hinni az egészet, de érdekesnek tűnik.)

A tegnap
A tegnapi nap sem volt semmi. Miután nem is olyan korán felébredtünk, de nem is annyira későn, valahogyan azt gondoltuk, hogy elindulnánk egy röpke kávé után. De mégsem így történt.