Most ahogyan a komáméktól hazaérvén, miután belenéztünk Marco Polo életébe, pontosabban egy sorozat utolsó részébe, elgondolkodok egy sor mindenen. Az utazás mércéje teszi ezt velem, vagyis ki miképpen képzeli el az utazását, hogyan és merre, főképpen kivel.
Máris itt a Marco Polo féle elgondolás, ahol is ő egyedül próbált nekiveselkedni a nagy útnak, egy teljesen új koncepció fölvállalásában. Hidat építeni a Kelet és Nyugat között, azaz két kultúra találkozásánál jelen lenni.
Olyan emberekkel lekezelni mint Kublai Khan nem volt akármilyen élmény. Bevallom, valahol egy kissé obszesszió alakult ki bennem a Kínai Birodalommal szemben, ami nem mellékesen folytonosságot élvez már egy jó ideje. Azaz egy olyan birodalom, ami megőrizte kontinuitását, a jelen időket is beleértve, és ez szerintem nem véletlen. Valószínűnek látom, hogy az alapkoncepcióban lehet keresni némi választ. A konfucianista szemlélet hozadékának tudható be, hogy valamiképpen összetartott a mindenkori populáció. Igaz az is, hogy a konfucianista szemlélet, amely etatista szemléletet hordoz a mélységeiben, valójában egy félelemmel generált eszmeiség. A mi, individualizmussal átszőtt világunkban ez egy kissé furának tűnhet, hiszen manapság az egyén győzelmét hirdetik.
Az egy teljesen más kérdés, hogy ennek az egyénnek a győzelme, aki jelen van ezekben az időkben, mégsem önmaga szabadságát éli meg. Már lerágott csont, hogy ezt fejtegessem, ha nem is fontos. (Sok szót aprítottak ezirányban. Lásd Foucault, Derrida, P.Bruckner irományait.)
Szóval az összefüggő birodalom egyrészt a Mongol Birodalom, mely Kublai Khan alatt éri el a legnagyobb terjedelmét, és ez nem akármilyen terjedelem, hanem 33.2 millió négyzetkilométer területet ölelt fel! Ennél már csak a Brit Birodalom volt terjedelmesebb, csakhogy az nem volt összefüggő birodalom, míg a mongol igenis kompakt volt.
Én egyrészt összemosom a Kínai és a Mongol Birodalom egymásra való hatását, holott egyáltalán nem mindegy. A kínai civilizációnak a kontinuitása az ami igenis érdekes számomra, az ahogyan ez folyton fönntartotta önmagát. És ennek valamilyen mozgatóereje volt. Azaz valami oka van ennek a jelenségnek. Ez nem véletlen. Ismétlem, a konfucianista szemléletben látok valamit rejleni, a kínai szemlélet állhatatosságát vélem felfedezni.
Azt is mondhatnánk fanyar humorral, hogy mivel sokan voltak, egy embernek a föláldozása sosem számított nagy kárnak. Ha az egész fönnmaradhatott mint egész. Ez egyrészt a holisztikus szemlélet felé hajaz.
Máris itt a Marco Polo féle elgondolás, ahol is ő egyedül próbált nekiveselkedni a nagy útnak, egy teljesen új koncepció fölvállalásában. Hidat építeni a Kelet és Nyugat között, azaz két kultúra találkozásánál jelen lenni.
Olyan emberekkel lekezelni mint Kublai Khan nem volt akármilyen élmény. Bevallom, valahol egy kissé obszesszió alakult ki bennem a Kínai Birodalommal szemben, ami nem mellékesen folytonosságot élvez már egy jó ideje. Azaz egy olyan birodalom, ami megőrizte kontinuitását, a jelen időket is beleértve, és ez szerintem nem véletlen. Valószínűnek látom, hogy az alapkoncepcióban lehet keresni némi választ. A konfucianista szemlélet hozadékának tudható be, hogy valamiképpen összetartott a mindenkori populáció. Igaz az is, hogy a konfucianista szemlélet, amely etatista szemléletet hordoz a mélységeiben, valójában egy félelemmel generált eszmeiség. A mi, individualizmussal átszőtt világunkban ez egy kissé furának tűnhet, hiszen manapság az egyén győzelmét hirdetik.
Az egy teljesen más kérdés, hogy ennek az egyénnek a győzelme, aki jelen van ezekben az időkben, mégsem önmaga szabadságát éli meg. Már lerágott csont, hogy ezt fejtegessem, ha nem is fontos. (Sok szót aprítottak ezirányban. Lásd Foucault, Derrida, P.Bruckner irományait.)
Szóval az összefüggő birodalom egyrészt a Mongol Birodalom, mely Kublai Khan alatt éri el a legnagyobb terjedelmét, és ez nem akármilyen terjedelem, hanem 33.2 millió négyzetkilométer területet ölelt fel! Ennél már csak a Brit Birodalom volt terjedelmesebb, csakhogy az nem volt összefüggő birodalom, míg a mongol igenis kompakt volt.
Én egyrészt összemosom a Kínai és a Mongol Birodalom egymásra való hatását, holott egyáltalán nem mindegy. A kínai civilizációnak a kontinuitása az ami igenis érdekes számomra, az ahogyan ez folyton fönntartotta önmagát. És ennek valamilyen mozgatóereje volt. Azaz valami oka van ennek a jelenségnek. Ez nem véletlen. Ismétlem, a konfucianista szemléletben látok valamit rejleni, a kínai szemlélet állhatatosságát vélem felfedezni.
Azt is mondhatnánk fanyar humorral, hogy mivel sokan voltak, egy embernek a föláldozása sosem számított nagy kárnak. Ha az egész fönnmaradhatott mint egész. Ez egyrészt a holisztikus szemlélet felé hajaz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése