A tegnap megkért az egyik jó barátom, hogy segítsek a kedvesének egy tanulmányt megírni, pontosabban fogalmazva besegíteni, hiszen valamilyen szövegrészleteket kellene fordítani: aztán szépen nekifogtunk, és már eléggé késő éjszakába torkollt az egész hercehurca, és még talán nem is értünk a legvégére. Holott a nagy részét elvégeztük a munkának. A kisebb tanulmány egy jó része már el volt készítve, én valójában a második felébe kellett beszálljak. Azt is indítványoztam, hogy ha már belekezdünk, akkor többnyire érdemes illően és pontosan elkészíteni ezt a tanulmányt (meg általában bármi mást, akármilyen tevékenységéről is legyen szó az embernek.) Miért is ne?
No de valami közben eszembe jutott. Történetesen egy régebbi bejegyzése, ha nem tévedek Miskolczi Miklósnak, egy magyarországi szociológusnak, aki rámutatott arra hogyan olvassák el az egyetemi oktatók a diákok kollokviumait, tanulmányait, dolgozatait krízis időszakban, szessziókban.
Azt csinálta (és ez szerintem egy nagyon mókás ötlet), hogy a dolgozatának a közepébe beírta a következő szöveget:
"Aki ezeket a sorokat elolvassa, az nyugodtan jelentkezhet nálam egy láda pezsgőért."
Mondanunk sem kell, nem jelentkezett senki sem a pezsgőkért.
No de valami közben eszembe jutott. Történetesen egy régebbi bejegyzése, ha nem tévedek Miskolczi Miklósnak, egy magyarországi szociológusnak, aki rámutatott arra hogyan olvassák el az egyetemi oktatók a diákok kollokviumait, tanulmányait, dolgozatait krízis időszakban, szessziókban.
Azt csinálta (és ez szerintem egy nagyon mókás ötlet), hogy a dolgozatának a közepébe beírta a következő szöveget:
"Aki ezeket a sorokat elolvassa, az nyugodtan jelentkezhet nálam egy láda pezsgőért."
Mondanunk sem kell, nem jelentkezett senki sem a pezsgőkért.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése