Függések mindennapjaiban

(intrinszek elbeszélés)
Pikánsnak tűnő világunkban nem nagyon van olyan már lassan, hogy ne függjön valaki valamitől. Legelső megközelítésben már a levegőtől is függünk természetesen, ami szennyezett. Semmi új. Lásd a rengeteg környezetbarát felhívást, amire vagy odafigyel az átlag halandó, vagy nem. Stimmel számára az ilyen jellegű üzenet, vagy átsiklik a tekintete, mintha semmi lényegeset sem tartalmazna az ilyen.
Milyen világban is élünk?
Sokszor felteszem magamnak ezt a kérdést, ami egyáltalán nem eredeti persze, ennek teljesen a tudatában vagyok.
Manapság mi eredeti, amikor mindent, illetve majdnem mindent sorozatban legyártanak?
Még sokszor a mosolyok is mintha kaptafára készülnének - kezdve teszem azt egy bécsi cukrászdában, vagy egy thajföldi masszázs szalonban - , bárhol lehet valami ami meggyanúsítható azzal, hogy nem eredeti. Sorozatban gyártott. Ez a cikk sem eredeti. Már ehhez hasonló cikkek ezreit találni a világhálón, sőt tanulmányokat, ha valakit nagyon érdekel, akkor úgyis rábukkan ezekre, csak meg kell tanulni relevánsan keresni.
Apropó relevancia.

Le kellene szoknom a szerelemről. Néha akkora gyomorideget idéz elő, hogy nem tudom mennyire éri meg. Persze akár meg is érheti.
- Határeset - mondanám Madárkámnak.
És ilyenkor elnézően mosolyogna. Biztos vagyok benne.
(Közben egyet porszívóztam, és megfelelő koreográfiával az I Want To Break Free nótát énekeltem, Egyetlenemnek dedikálva. Ez már kóros, nagyon kóros.)