Nyirkosság

És gyerekként elkezdtünk szórakozni, de az másmilyen szórakozás volt, valamilyen önfeledt szórakozásba burkolta magát az a társas érintkezés, nem amolyan kamikazé megnyilvánulás mint manapság a társas magány, ez a modernkori hóbort, valamilyen teljesen más dologba kellett ennek átmennie. Nem tudom, hogy most erről mennyire tudok beszámolni. Talán nem is kell.
És amikor a kezeid után nyúltam, ahogyan befaltam minden ujjadat, és a lábujjaidat is egyenként, mert itt kezdődik valamilyen elvetemedett erotika, persze ez nem jó megközelítés, hiszen ha valamiben ott lapul az erotika, akkor már az nem elvetemedett.
Minden egész és kerek.
Sok szépséget láttam már életemben, és talán ha a jó szerencse kitart velem, akkor ezen túl is fogok jócskán és szépszerivel találkozni a szépséggel. Komám például teljesen megfekszi a szépség mítoszát, így kell jelen pillanatban fogalmaznom, hogy a szépség mítosza, hiszen másképpen hogyan is fogalmazható meg?
Repülünk minden nap egy jó pár kört, éppen azért, hogy ne kelljen leszállnunk a földre. Van olyan időszak, hogy a föld nyirkos és hideg, és akkor már nem emlékszünk arra, hogy jóval följebb teljesen száraz a levegő, mintha csak azért találták volna fel az istenek ezt (most nem kell az istenek valóságábrázolását feszegetni), szóval a nyirkosság állítólag jobban vezeti az áramot, azt hiszem ezért dideregtem egy kissé amikor a nyirkos levegőn átöleltelek.