Azzal is kezdhetném, hogy azt állítom kissé bőszen, vagy éppen kissé letisztulva, hogy az írás békés. Békés akkor ha úgy veszem, egy esetleges zenei ellenfényben, hogy csendes. Tehát maximum a billentyűk halk pötyögése nyög majd ki egy akármilyen kis térből, és hát persze hol vannak azok az idők, amikor még az írógép kattogása áthallatszott a szomszéd szobából? És ami a legjobban tetszett, a végén a csilingelő hang, még pontosabban a csengő hang, amikor a sorvéghez jutott a fogalmazó, vagy író vagy bárki, és aztán egy jól irányított pofonnal elintézte, hogy az írógép fejléce újból kezdje...Na hát kérem, hol vagyunk mi ettől?
Na de kérem nem erről szeretnék referálni ezekben a pillanatokban. Hanem arról, hogy ennyi szép cigánylányt még életemben nem láttam, mint a Gödör Klubban megrendezett Athe Sam fesztiválon.
A tegnap esti Új Magyar Gipsy Jazz azaz Szakcsi Lakatos Béla és zenekara egyszerűen letekert minden utóbbi hónapokban szerzett zenei élményt amelyen megjelenhettem! Ha azt mondom, hogy egyszerűen fenomenális, vagy gyönyörűséges, akkor nem mondtam semmit! Nincsenek szavak az ilyen élő zenei pörformanszra!
Egyszerűen el kell menni, vagy szerencsésebb helyzetben ott kell lenni.
Nem tudom.
Akkora örömzenét rittyentettek, hogy ezt nem lehet kifejezni.
A zene önmagáért áll. A szavak csak csorbítanak mindezen.
Szóval ez egy frissítő zenei pofon volt kérem alássan és tisztelettel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése