Azzal a veszéllyel ami ilyenkor egy szöveg keletkezésének szintjén velejár, ti. nem tetszik majd másoknak, mert nem olyan az íze, mert az ínyünk sem egyforma, szóval az ízlésvilág elkülönböződése valami elképesztő; vannak olyan akadémikusok, akik még a szubkultúra szintjét sem érik föl, nemhogy kortárs zenéről kezdjünk nekik beszélni, netán valamilyen becketti állapotról, no meg a shakespeare-i szituáció sem megy már annyira - persze ez is sztereotípia - , nincsenek már frappáns idézetek sem, tehát akik valamennyire még tollnokoknak képzelik magukat, legyenek bár amatőrök, azokban még talán van valamilyen igény a szellemi megnyilvánulásra, valamit még szeretnének felmutatni.
Nem és nem.
A szellemi diszkrimináció kora érkezett el tisztelt felebarátok.
Az a legnagyobb szégyen ebben a világban ha valaki mer másképpen élni illetve gondolkodni, netán érezni.
Nem tetszik a legújabb Dove reklám? (Netán valamilyen bajod van a Dove által kampányolt duci nőket promováló hullámmal?) Biztosan ízlésficamod van, ha azt veszed észre, hogy mi - akik bezzeg az igazak vagyunk és a hamisítatlanok, és ezt sosem vontuk kétségbe miszerint nem így lenne - , tehát ha rólunk azt látod, hogy egy esetlen reklámon csámcsogunk, annak esztétikáját cincáljuk szét millió apró darabra (ugyanakkor nem tudjuk honnan ered az aisthetikos szó), szóval drága utasunk szállj ki ebből a világból neked már nincsen régóta errefelé helyed.
Nincsen valamilyen művészi megnyilvánulásnak marketing-ereje? "Miért nem szervezel be magadnak menedzsert?" - hangzik a merész kérdés a be-nem-avatottak részéről. Tényleg miért nem lehet találni egy olyan valakit, aki leszervezi a művész fellépéseit, és neki már csak a saját dolgaival kell csak törődnie, már csak a saját ún.termelésén kell törnie magát (termelés - lásd divatszociológia)? A be-nem-avatás a modernitás átka. A tömegtermelés megjelenik a kultúrában, ez a tévé által sugárzott műsorok igénytelenségét irtózatos erővel táplálja és újragenerálja (lásd kulturális redundancia fogalmát).
Tehát akkor már mi van megint?
Az van, hogy olykor az az érzésünk minden szó elveszett. Valamerre. Valamilyen irányba.
2 megjegyzés:
kritikát kritizálni helyes, de felveti a hitelesség kérdését. KI, mi? milyen érvekkel, szempontból kritizál, kérdez, megkérdőjelez.
Végül van a semmi és a minden, harctéri unalom. helyes és helytelen.
VAgyis "Amikor a szó hordereje is kiürül"
Sokszor kiürülünk, és a szavak is ekként vesztik el az erejüket. Úgy néz ki ez is ciklikus. Most rávetítettem. Mások szerint igenis ráerőltettem a hipotézist. És az baj? Ha úgy érzik, hogy folyton közölnek, akkor sohasem kérdőjelezték meg a mondanivalójuk valódi ás lényeges tartalmát. Ez az amit "hordószónoki-sémának" nevez a folklór, a közbeszéd, whatever. Amúgy sokszor nem is kell hordó. Jól elvannak enélkül is. A nagy Csevegő-Korszak beköszöntött.
Megjegyzés küldése