Amikor csótányokkal esik

A dédelgetett emlékeim közé tartozik, hogy Johannesburgban nőttem fel. Ez egy egyszerű élet volt. 13 éves koromig nem volt tévé. Sok gyereknek volt egy kerékpárja, egy futballabdája és egy kutyája, és ezzel vége. Rendkívül szokatlan volt, hogy a nap folyamán a házban tartózkodjunk.

A középiskola után két évet szolgáltam a katonaságnál, ahol csapatokat képeztem ki a csatára. A korai 80as években Dél-Afrika Angolával keveredett háborúba, és ekkor kötelező volt a sorkatonai szolgálat. Miután leszereltem egy diplomát szereztem közgadaságtanból és egy posztgraduális diplomát a humánerőforrás gazdálkodás területén a University of Cape Townnál.

Ez volt az apartheid csúcsa, és nemzetközi szankciókat hoztak Dél-Afrika ellen. Úgy döntöttem, hogy utazni fogok a világban, és megvizsgálom miért van az embereknek olyan véleményük amelyeket vallanak. Elég pénzt szedtem össze éjszakai klubokban dolgozva, és rák meg folyami rák (crayfish) után halászva Fokváros környékén.

Engem béreltek fel, hogy tagja legyek annak a személyzetnek egy vitorlás jachton mely Dél-Afrikából Európába hajózott. Az Azori szigetek útvonalán utaztunk, hogy elkerüljük az észak-arikai partoknál tartózkodó kalózokat. Később egy szörfdeszka gyárban dolgoztam Portugáliában és mint kerékpáros futár, majd számviteli asszisztensként és könyvelőként Londonban.

Négy évig egy bizonyos ideig dolgoztam, majd Európa különböző részeibe mentem.

1992-ben az Egyesült Államokba utaztam, majd egy év snowboardozás után a Steritech állást ajánlott. A feleségem Bronwyn, aki akkor a barátnőm volt bemutatott az édesapjának, John Whitleynek, aki megalapította a céget. Élelmiszer-biztonsági és higiéniai vizsgálati szolgáltatásokat nyújtunk nagy élelmiszer-áruházaknak, éttermeknek, szállodáknak és élelmiszer-feldolgozó létesítményeknek. 100.000 vizsgálatot végzünk 30 országban évente. Kereskedelmi kártevő-ellenőrzést és minőségbiztosítási szolgáltatásokat is nyújtunk.

Kártevők elleni védekezésre szakosodott részlegen kezdtem számla-végrehajtóként.

Az első számla amit eladtam egy csirkét feldolgozó üzemnek volt délen. Olyannyira fertőzött volt

német csótányokkal, hogy amikor kezdtük irtani emezeket, esni kezdtek ránk a mennyezetről. Szó szerint be kellett hajtanunk nadrágunkat a zoknikba, így nem tudtak a lábunkra felmászni.

Láttam egy gabonasilót mely patkányokkal volt elárasztva. Meglehetősen agresszívnek kell lenni a problémák kiküszöbölésére. Sok ilyen kártevő éjszakai, tehát a vezetők általában nem látják a bizonyítékokat. De a vizuális hatása egy halom halott csótánynak is eléggé drámai lehet.

A 2001-ben lettem az elnöke és ügyvezető igazgatója a mi élelmiszer-biztonsági részlegünknek. Ez a csoport azon dolgozik, hogy biztosítsák a minőséget és az élelmiszerbiztonság megteremtését az élelmiszerlánc egészében, a gazdaságtól az asztalig. Aztán előléptettek a jelenlegi pozíciómig 2005-ben.

Olyan szállodákkal dolgoztunk együtt amelyek poloskával voltak tele. A szállodák úgy mossák a lepedőket ahogyan akarják, de sokszor a szobákat karanténba kell helyezni mélytisztítás végett. A bogarak a szállodai szobákban ellephetnek puha javakat is, a bélelt fejtámláktól a kanapékon át, a puffasztott székekig. Ezek még a sodronyos ágyakban is megtelepedtek. Hőkezeléseket használtunk, gőzt és ha szükségesnek látszott, akkor engedélyezett növényvédő szereket. Mi még szag-felderítő kutyákat is használtunk bizonyos esetekben.

Azt tanácsolom, valaki elkezdheti egy vállalatban vagy megpróbál mozogni a ranglétrán akkor, ha összpontosít valamire amely szenvedélyessé és megszállottá teheti. A siker esélye sokkal nagyobb, és a munka is több élvezettel jár.

A sport az én józan eszem. Elkezdtem snowboardozni míg Franciaországban nyaraltam több mint 20 évvel ezelőtt, amikor egy lázadó sport hírében állt. 2000-ben aranyérmet nyertem az óriás műlesiklásban az Egyesült Államok Amatőr Snowboard Szövetség által rendezett nemzeti bajnokságban.

Csak egy iramot ismerek a munkahelyen: a kemény terhelést. Ugrálni egy mountain bike-on, egy szörfön vagy snowboarddal egy frissítő hatásával ér fel számomra.

eredeti itt: The New York Times, When It Rains Roaches