Irtó elcseszett egy évszak lesz ez.
Ha mégis lopásra adnád a fejed - azon sok hír következtében amivel elárasztottak a 90es évek elejétől kezdve, ami azért fura retrospektíve, hiszen addig senki sem lopott hivatalosan, nem volt elismerve ez a jelenség -, akkor talán itt az ideje.
Ha sokat gondolkodik valaki, akkor már régen késő. Ha bátorkodsz elmerengeni azon, hogy mégis valamit kellene tenned ez ügyben, hogy valamilyen nagymenő hóbortba fogjál, amit nem csak a helyi lapok emlegetnek majd, hanem a nemzetközi sajtó is, no persze meg a szájber.
Felkészülhetsz valamilyen emberismeretre, hogy most tényleg megvilágosodtál és érzed az emberanyagot: igen a tiéd. És ez ne lenne hamis ábránd, valamilyen illuzórikus képzelgés?
Nem a lófaszt.
Dehogynem. Nagyon is.
Mindenki úgy vágja át a másikat ahogyan éri. Elindul a jelenlegi elnök valamilyen kampányútra, hadjáratra, vagy bárminek is nevezzék. Nincsen relevanciája.
Annak sincsen, hogy a magyarok is elnökjelöltet állítanak. Ja, hogy a második fordulóban ezek szerint majd lehet üzletelni bizonyos portfóliókért, valamilyen csülökért, combért?
Szerintem naivitás. A magyarokat majdnem mindig úgy verték át, amennyire nem szégyellték. Ja, hogy most kiderül, hogy a "nemzetállam" megjelölés az alkotmányban sántító a Herta Müller féle Nobel sztori alapján? És akkor mi van? Fájó lesz az valakinek?
Egyelőre a román értelmiség értelmesebbje jajong ezen, de ez mindig is kisebbségben volt. Mikor határozta meg a román politikumot valamilyen korrektebb elitviszonyulás? Ha jól emlékszem, akkor valamikor Balcescu idejében, és az meg még a 48as időket idézi. Akkor meg miről beszélünk? Azóta valami változhatott? [A körvonalazódó Kossuth terv és álom a Duna-menti Köztársaságról még valamilyen előjelleget is hordozott magán a jelenlegi EUval kapcsolatosan, ami Balcescu számára szimpatikus lehetett bizonyos források szerint, de hát Kossuth a magyarlibesek szerint túl radikalizálódó, nemzeties színárnyalatokat visel magán, Deák kozmopolita viszonyulásai pedig az "áruló" felcímkézettségét hordozzák magukon, a nemzetiek szemében. Ördögi kör bezárva.]
Nem is változott tehát.
Marad a nemzeti jelleg.
És hogy éppen kormányválság van? Éppen az elnökválasztások előtt néhány héttel?
Ez is mi a fene?
Tiszta banánköztársaság-szindróma, én már régebben megmondtam. Nem mintha a Püthiával sokkal jobban lennék mostanában.
Komolyan, mintha valahol Hondurasban vagy Haitiben lennénk. Mondjuk ott talán többet lőnek egy kissé, amit nem kívánok senkinek sem. Nem kenyerem a Dísztrojer effektus.
De mit lehet tenni?
Sokszor az az érzésem, hogy a "magyar becsületkenyeret" túlságosan is mereven értelmezzük, értelmeztük.
Na nem is tudom, a politikát régen mellőzni szerettem volna az életemből, és úgy látszik ez nem olyan egyszerű.Ha mégis lopásra adnád a fejed - azon sok hír következtében amivel elárasztottak a 90es évek elejétől kezdve, ami azért fura retrospektíve, hiszen addig senki sem lopott hivatalosan, nem volt elismerve ez a jelenség -, akkor talán itt az ideje.
Ha sokat gondolkodik valaki, akkor már régen késő. Ha bátorkodsz elmerengeni azon, hogy mégis valamit kellene tenned ez ügyben, hogy valamilyen nagymenő hóbortba fogjál, amit nem csak a helyi lapok emlegetnek majd, hanem a nemzetközi sajtó is, no persze meg a szájber.
Felkészülhetsz valamilyen emberismeretre, hogy most tényleg megvilágosodtál és érzed az emberanyagot: igen a tiéd. És ez ne lenne hamis ábránd, valamilyen illuzórikus képzelgés?
Nem a lófaszt.
Dehogynem. Nagyon is.
Mindenki úgy vágja át a másikat ahogyan éri. Elindul a jelenlegi elnök valamilyen kampányútra, hadjáratra, vagy bárminek is nevezzék. Nincsen relevanciája.
Annak sincsen, hogy a magyarok is elnökjelöltet állítanak. Ja, hogy a második fordulóban ezek szerint majd lehet üzletelni bizonyos portfóliókért, valamilyen csülökért, combért?
Szerintem naivitás. A magyarokat majdnem mindig úgy verték át, amennyire nem szégyellték. Ja, hogy most kiderül, hogy a "nemzetállam" megjelölés az alkotmányban sántító a Herta Müller féle Nobel sztori alapján? És akkor mi van? Fájó lesz az valakinek?
Egyelőre a román értelmiség értelmesebbje jajong ezen, de ez mindig is kisebbségben volt. Mikor határozta meg a román politikumot valamilyen korrektebb elitviszonyulás? Ha jól emlékszem, akkor valamikor Balcescu idejében, és az meg még a 48as időket idézi. Akkor meg miről beszélünk? Azóta valami változhatott? [A körvonalazódó Kossuth terv és álom a Duna-menti Köztársaságról még valamilyen előjelleget is hordozott magán a jelenlegi EUval kapcsolatosan, ami Balcescu számára szimpatikus lehetett bizonyos források szerint, de hát Kossuth a magyarlibesek szerint túl radikalizálódó, nemzeties színárnyalatokat visel magán, Deák kozmopolita viszonyulásai pedig az "áruló" felcímkézettségét hordozzák magukon, a nemzetiek szemében. Ördögi kör bezárva.]
Nem is változott tehát.
Marad a nemzeti jelleg.
És hogy éppen kormányválság van? Éppen az elnökválasztások előtt néhány héttel?
Ez is mi a fene?
Tiszta banánköztársaság-szindróma, én már régebben megmondtam. Nem mintha a Püthiával sokkal jobban lennék mostanában.
Komolyan, mintha valahol Hondurasban vagy Haitiben lennénk. Mondjuk ott talán többet lőnek egy kissé, amit nem kívánok senkinek sem. Nem kenyerem a Dísztrojer effektus.
De mit lehet tenni?
Sokszor az az érzésem, hogy a "magyar becsületkenyeret" túlságosan is mereven értelmezzük, értelmeztük.
Mindig visszatér, és belebotlunk.
Addig is egy kis ízvilágot ajánlok magunknak. Oldjuk a helyi jelleget!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése