Vörös szerelmünk

Egy régi nóta margójára.

- Miért, nem kellene valami másnak lennie?

Ekként pontozta meg a kérdését amiből én nem sokat értettem, ugyanakkor rákérdezhettem volna, de semmi kedvem nem szottyant ebbe az irányba. Kellett volna?

Szerintem nem. Na de hagyjuk. Aztán azt is el lehetett volna képzelni, hogy most már remekebbül érvel, igen ez az érvelés érdekelt volna engem igazán, de ez is csak valamilyen felületben gyűlt össze. Ott kellett volna valamit kezdeni, igen ez egyre inkább figyelemreméltóbban kezdett kontúrt nyerni.

Emígy persze róttam az utakat, éppen befordultam ebbe a legközelebbibe is, lám az este ködös fátyla valamit még fenntarthat nekem. Inni lett volna kedvem, nem is annyira az alkohol hiánya miatt, mint inkább annak a ténye, hogy a jelent kissé megemeljem, valahova áthelyezzem egy másik párhuzamosként settenkedő világba. Valami, amiről érzem, hogy a közelemben rejtőzködik, de mégsem tudom pontosan körülhatárolni. Szóval inkább megragadni. Igen, ez azt hiszem sokkal pontosabb.

Érvelni lett volna kedvem valójában. Érvelni valami mellett, hogy még egy rakás lehetőség kínálkozik, még rengeteg hajnalt lehetne megélni közösen, de akár külön is, alkonyatba belebámulni, lazán sehova sem sietve, és a nap is bambán hajtja le a fejét nemde...De ez is csak egy szókép maradhatott, semmi egyéb, egy elveszett foszlánya valamilyen befellegzőben lévő világnak.

Ugyanakkor nem voltunk szomorúak, ne hidd. Igaz, az utóbbi időben nem jellemző az a túlzott duhajkodás a vidámságok mezején, a mulatságainkban már jelentkezett az évszak málása, igen ekként kell fogalmazzak, valamilyen omladozó tudatról, egy leválásról, egészen másról mint amikor egyesek arról kezdenek nagyívű szónoklatokat, hogy mennyire szép ha egymásra találnak valakik.

Xék például.

Igen, nem messze laknak innen, délutánonként jár haza a pasas, valamilyen hivatalban kezdte már néhány jó éve, igen emlékszem akkor lehetett amikor a magyarok ünnepelték az EUba való belépésüket. Nagy csoda volt az. Akkor is az a sok naiv népség. Mind kint lébecoltak a Nagykörúton, a villamosvágányokon is emberek hada kószált, mindenki igyekezett valamerre.

Nem tudták persze, hogy ebből mi lesz.

Ja, hogy emiatt antiglobalista színezete van a mondókámnak?

Dehogy, mindennek megvan az előnye.

Például megszerettem az El Comandante c.számot, ebben Meola is játszik bizony, akkor a Ry Cooder által előterjesztett Buena Vista Social Club is szimpatikussá vált számomra.

Na, mi van Kuba közelebb került ezek szerint.

És hogy erre mit lépett Churchill is? Persze ez már egy historicista dobás logikailag, hiszen a második világháborúban nem gondolhatott erre, amikor azokat a nagy beste havannákat szívta.

Mármint, hogy a vörös szín is bepofázza magát a nemzeti lobogóba.

Igen?