Mottó: akár vérkomolyan is el lehet gondolkodni azon, hogy gyógyfürdői közeg kell azoknak akik állítólag vezetnek
Előadásmód: recitativo, fennkölten kell elolvasni kisebb társaságokban, ajánlott hűtött borok kíséretében fogyasztani
Komolyan elmerenghetünk azon is mit jelent manapság a 'személytelen badarság'. Ilyenre sikeredett az idén a Tusványos is. Hatalmas zaj, sodródások minden irányban, ergó minél nagyobb a csinadratta kérem annál jobban érezzük magunkat. Azaz szeretnénk érezni. Na de mégsem ennek kellene lennie. Sokkal fontosabb lenne megteremteni egy minőségi platformot - igen platformot, de nem olyant amely megint a politika égisze alatt konspirálódik, hanem egy közös helyet megteremteni, valami olyat ami tényleg az embereknek és az emberekért szól.
No de addig dicsérjünk.
Dicsérjünk mindent ami üvölt, és nem beszél.
Dicsérjünk mindent ami nem emberi, hanem elgépiesedett. Nota bene: nem a technológia ellen vagyok, hiszen akkor meg kellene tagadnom a régi mestereket közöttük Stanislaw Lem személyét teszem azt (aki a futurum kategóriájában is látott valamilyen emberit), vagy a akár a kortársakat is mint amilyen Steve Jobs. Aki ha már példának szántam: tudja viselni a rövidgatyát és a pólót, vagy akár a farmert.
Ha már itt tartunk, mondom.
Mert üzletelni úgy is lehet - és a politika üzletté válik akkor amikor 'érdekérvényesítésekről' beszélünk ugye milyen ismerős ez a szókép?
Szóval üzletelni rövidgatyában is lehet, nem az öltönytől működik kérem az IPhone. Hullára röhögné magát teszem azt Galilei vagy Newton ha korunkban élne.
Nyakkendőtől működik a rádióhullám, teszem azt? Tesla mester miket szólna ehhez?
Vagy mégis? Én tévednék?
A bináris rendszer - a hálózatok sommás metaforájaként használom jelen esetben - akkor üzemel maximálisan, ha hozzáöltözünk?
Vagyis ha maszkot visel valaki, akkor attól minden egyszerűbbé és kezelhetővé válik, tehát emberbaráttá?
Netán ha maszkot viselek mint a politikum alapfigurái, akkor birtokosa vagyok az igazságnak?
Mit szólna mindehhez Shakespeare, Moliere, netán Goldoni?
Persze évszázadok során akkor lehetett kenyerük a drámaíróknak, ha mindenki félrelépett egyrészt konkrétan (promiszkuózus magatartás ebben az esetben), vagy egyáltalán félrevezette azokat akik számára meghirdette magát mint vezető.
Ki vezeti manapság a mi országunkat?
Ki az erdélyi elit alapképviselője? Avagy alapképviselői?
Miért kell folyton olyan termékpárosítással élnünk - marketing analógiára hajazok -, ami méltóságon aluli? Ilyenkor arra gondolok konkrétan, hogy tömegzenékkel terheljük le az amúgy is hangtanilag földbedögönyözött közegünket (lásd Aldous Huxley példáját, miszerint már eltűnt jó régen az utolsó csendes hely is a Földön), ehhez persze a politikai szcéna gyógyfürdői miliőbe áthelyezett wild life kategóriába sorolandó karaktereit mellékeljük. Ilyen például az államelnökünk. Ha szélkakashoz hasonlítom nem mondtam semmit. A nevét le sem írom, nehogy Lem vagy Tesla nevét bepiszkoljam.
Kit akar átverni azzal, hogy megjelent a tusnádi színpadon, mintegy Claudius figuráját eljátszván. (Talán nem is rosszul, súgom magamnak, de ez inkább a deontológiai része az egésznek, mármint a színész szerepéé és a megvezetett nézőseregé amelyik színpadon szeretne egy illúziót követni.)
Aha, szóval kell nekünk az illúzió, mert nem tudunk mit kezdeni a valósággal.
Igen, nem tudunk mit kezdeni, mert nincsen katasztrófavédelmünk, de annál nagyobb a gondunk arra nézve, hogy píárrindexszel legyünk leterhelve.
Oh, the fucking image.
A lényeg persze a személytelen badarság. Nincs amit szépíteni, nem beszélhetünk arról, azaz én nem fogalmazhatok úgy, hogy aszongya a szószerkezetem amit használok 'személytelen egzisztencia', mert ez nem egzisztencia.
Az egzisztencia mindenekelőtt jelenlét.
Ellenben ami ilyen helyeken van az maga a badarság a megjelenített szinten.
Azaz a széllelbéleltség szintjén.
Mert belezik a szelet is.
Wind of change, mondják nem tudom mennyi ideje.
Bláblá.
Ülj fel rá és hidd el.
Azaz: megvezetünk téged.
A megvezetett szellem.
A gyengéknek a kiadóba.
